tudományos munkatárs

tudományos munkatárs

Szürke farkas (Canis lupus)

2017. május 21. - Burányi Virág

Általános adatok
Főbb jellemzők
hhhhokt_23_121.jpgA kutyafélék (Canidae) között a szürke farkas (Canis lupus, továbbiakban farkas) a legnagyobb faj (marmagassága 45-80 cm, tömege 18-60 kg), intelligens ragadozó: fejlett szociális intelligencia, kooperatív vadászat, táplálékmegosztás, kognitív térkép, jó problémamegoldó képesség jellemzi. Szociális szerveződése igen variábilis, de jellemzően a szülőpárból (kétszülős, azaz alloparentiális ivadékgondozás) és azok előző évi és idei utódaiból áll (vemhességi idő 62-65 nap, alomszám: 1-13 kölyök). Aktivitási csúcsa hajnalban és alkonyatkor mutatkozik. Napjaik jelentős részét vándorlással (lakókörzet 18 – 13 000 km2), prédakereséssel és pihenéssel töltik. Tipikus húsevő faj, de nem veti meg a dögöt és a gyümölcsöket sem. Rendkívül jól alkalmazkodott a tartós ügetéshez, rövidtávon sebessége akár 60-70 km/óra is lehet, míg hosszú távon a 8 km/órás sebességet tartja.
hhhhA természetben átlagosan 3 - 4 évig élnek, legtipikusabb okai az egyed halálának: kilövés, egymás megölése, éhezés, betegség, sebesülés. A legtöbbjük (80-90%) nem éri meg a 6 éves kort. Az éves mortalitási arány fele az éhen halt kölykökből adódik, azaz igen magas a halálozási ráta. Ritkán születik egy egyednek többször kölyke, hiszen 2-4 évesen kezdenek szaporodni. A kivétel erősíti a szabályt: tudunk 15 éves farkasról is, mely a vadonban élt, fogságban 17 év számít a rekordnak.
hhhhA farkas védelmének jogi szabályozása országonként más és más, de élőhelyeinek nagy részén vadászható. Magyarországon fokozottan védett állatnak számít, eszmei értéke 250 000 Ft.

Természetes élőhely és földrajzi elterjedés
Élőhely
 hhhhA farkasok rendkívül jól alkalmazkodnak a szélsőséges körülményekhez és az eltérő ökoszisztémákhoz, hiszen csak így maradhattak életben és terjedhettek el az egész világon. Számos, egymástól különböző élőhely típusban (tundra, tajga, sztyepp, szavanna, erdők) megtalálhatóak. Előnyben részesítik a nagy kiterjedésű, zárt erdőket, valamint kerülik a lakott területeket.
Elterjedés a világban
hhhh_mg_1931.JPGA farkas a Canis fajok közül a legelterjedtebb nagyragadozó a világon. A terjeszkedő emberi populációk (area csökkenés, tényleges és vélt károkozás miatti üldözés, orvvadászat) azonban a kihalás szélére sodorták a fajt, fennmaradásukat a védett státuszuknak (oktatás, ismeretterjesztés, károk megelőzése és kompenzálása) köszönhetik. A teljes populáció létszámát Boitani 150 000, míg Ginsberg és Macdonald 300 000 egyedre becsüli.
hhhhA farkast több alfajra bonthatjuk, aszerint, hogy a világ mely területén él és milyen a morfológiája. Egy lehetséges példa a sokféle felosztás közül, mely alapján az 5 észak-amerikai alfaj a következő: sarki farkas (C. l. arctos), mexikói farkas (C. l. baileyi), keleti timber farkas (C. l. lycaon), buffalo farkas (C. l. nubilus) és Mackenzie-völgyi farkas (C. l. occidentalis). Míg a 9 eurázsiai alfajhoz az alábbiak tartoznak: sarki farkas (C. l. albus), arab farkas (C. l. arabs), orosz farkas (C. l. communis), olasz (egyiptomi?) farkas (C. l. italicus, C. l. lupaster), közönséges/európai szürke farkas (C. l. lupus) és indiai farkas (C. l. pallipes). Wayne és Villa éppen ezért inkább azt javasolja, hogy egymással fokozatos átmenetet mutató populációk sorozataként tekintsünk a farkasok alfajaira.
Elterjedés Magyarországon
hhhhszemety.jpgMagyarországon a farkas őshonos, ám az 1980-as években kipusztult. Manapság a védelemnek köszönhetően fokozatosan visszatér hazánkba. Kérdőíves felmérés és terepi megfigyelések alapján az alábbi területeken jelezték farkas(ok) előfordulását: az Északi-középhegységben Aggtelek és Zemplén térségben, valamint Bács-Kiskun megye déli részén. Napjainkban az ország középhegységei közül már állandónak mondható állomány él és szaporodik Aggteleken és Zemplénben illetve a Bükkben. Az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság területén 2014-ben 5 farkast azonosítottak noninvazív (ürülék, vizelet) mintából történő genotípus meghatározás alapján. míg a Bükkben 2015-ben legalább 5 kölyökből álló almot neveltek fel a farkasok.

Életmód
Viselkedésökológiai szempontok
hhhhA farkasokat sokáig félreismerték a kutatók (Eric Zimen, Michael Fox, Harry Frank stb.), ugyanis a megfigyelések zöme fogságban zajlott. A faj igen félénk és rejtőzködő életmódot folytat, ezért nehéz olyan közelségbe kerülni, hogy érdemben megfigyelhető legyen, s mégse befolyásolja az ember jelenléte. Sok terepbiológus, így David Mech is rengeteget tett azért, hogy megismerjük a vadon élő farkasok társas viselkedését (pl. alfa teória megdöntése).


Territoriális viselkedés
hhhhveres_043.jpgA territórium mérete több tényezőtől is függ (zsákmányállatok, földrajzi elhelyezkedés, ideális falkaméret stb.). Az Európában élő farkasok számára elég csupán 80-150 km2, míg az Észak-Kanadában és Alaszkában élőknek 100-1500 km2 nagyságú territórium szükséges a fennmaradáshoz. A farkasok igen aktív, nagy mozgásigényű állatok, akik rosszul tűrik a bezártságot és a helyhez kötöttséget, ehhez képest a zárt térben tartott farkasoknak csak élőhelyük töredéke jut. Körbe vannak kerítve, pedig a természetben hatalmas területeket járnak be, akár napi 14-48 km is vándorolhatnak préda után kutatva. A farkasok igen territoriálisak, tehát a területükre bekerülő egyedre ellenségként tekintenek és ha tehetik meg is ölik. Éppen ezért igen körültekintően kell eljárni fogságban, ha új egyedet tervezünk behelyezni a már meglévőek közé.
Falkaméret
hhhhA farkasok falkamérete rugalmas: 2 és 42 egyed között bármekkora lehet (általában Észak-Amerikában 8, míg Európában 5-6 farkasból áll). Az aktuális falkalétszámot sok minden befolyásolja: így a potenciális zsákmányállat (a bölényre vadászóknál a létszám jóval nagyobb, mint a fehérfarkú szarvasokat vagy az őzeket elejtőknél), az élőhely vagy az aktuális szezon (nyáron általában kevesebb, míg télen több egyed), illetve az optimális csoportméret (többnyire 4-6 farkas). Gyakran előfordulnak magányosan vándorló egyedek is, akik lehetnek a többiek zaklatása elől menekülő farkasok, párt kereső fiatalok vagy alfa pozícióból letaszított hajdani falkavezérek is.
Társas kapcsolatok
 hhhhA farkas falkáknak igen változatos és rugalmas a csoportszerkezetük, valamint dinamikus a társas rendszerük. Többek között azért is érdemes csoportban élniük, mert így olyan zsákmányt is el tudnak ejteni, amire egyedül nem lennének képesek. A csoportélet alapja a szociális vonzódás és a kötődés a falkatagokhoz. Igen különböző képet kapunk a farkas falkák társas felépítéséről és hierarchikus kapcsolatrendszeréről attól függően, hogy terepen vagy fogságban figyeljük meg azt.
hhhh_mg_5030.JPGZárt térben többször előfordulnak agonisztikus interakciók, melynek oka a korlátozott élettér és a természetellenes összetételű szociális csoport. Az alárendelt egyednek nincs lehetősége elvonulni, kiválni a falkából és magányos farkasként folytatni az életét. Az egy kifutóban élő farkasok csoportösszetétele gyakran önkényes: nem rokonegyedek élnek együtt, tehát a csoportszerkezet nem tükrözi a természetes környezetben előforduló szociális viszonyokat. Ezért a falkatagok között szigorú rangsorrend fejlődik ki és stabilizálódik, ami jól leírható az ábrán látható lineáris hierarchia modell segítségével. Erre a szociális modellre jellemző az állandó agonisztikus feszültség, ami a domináns falkatagok ismétlődő provokálása, kihívása illetve az alárendelt egyedek rendszeres zaklatása és elnyomása miatt alakul ki. Előfordul, hogy az összezárt farkasok nem egy alfajba tartoznak, ami szintén konfliktusforrás lehet (viselkedésbeli különbségek). Fogságban élő farkasoknál megfigyelték az úgynevezett „bűnbakképzést”, ilyenkor több farkas együttesen megtámad egy rangsorban alul elhelyezkedő egyedet. Az alárendelt nem tud hova menekülni, folyamatosan szem előtt van, ami fokozza az agressziót (akár meg is ölhetik). Ahogy az egyedek nőnek, egyre több és súlyosabb konfliktus figyelhető meg közöttük. Fogságban a társak szoros közelsége által okozott stressz és egyéb zavaró környezeti tényezők (pl. kutatók, látogatók jelenléte, hangos zajok, fura szagok stb.) abnormális viselkedésformákhoz vezethetnek.
hhhhveresifarkasok_092.jpgA vadonban élő farkas falkák ezzel szemben családi csoportok, melyek egy szaporodó párból (általában két, nem rokon egyed) és azok különböző korú (1-3 éves segítők, és a fiatalabb) kölykeiből állnak. Mivel a szülők mind fizikai erő, mind tapasztalat szempontjából előnyben vannak (jobban ismerik a tápláléklelő helyeket és a territóriumok között húzódó vadászösvényeket) evidens, hogy ők lássák el a vezető szerepet, irányítsák a falka mozgását és döntéseket hozzanak, valamint szabályozzák az utódok viselkedését. A falkatagok közötti viszonyt a társak felé mutatott pozitív érzelmeket kifejező, összetartást erősítő viselkedésformák, a kölcsönös vonzalom és a dominancia, a rangsorrend, valamint az agonisztikus folyamatok alakítják ki. Ha ezek egyensúlyban vannak a falka szociálisan stabil.
miklosi4.jpghhhhA következő ábrán a farkas falka szociális felépítésének változatai láthatóak, az A. rajzon a kényszerített, szigorúan lineáris hierarchia látható, ez a fogságban élő farkasokra jellemző. Ilyenkor az összes egyed (béta, gamma, ómega) a domináns, alfa pozícióra törekszik. A B. rajz azt mutatja, hogy a hímek és a nőstények között különálló hierarchia van, amit az ivar és/vagy a kor befolyásol. A C. rajz ábrázolja a természetes körülmények között élő farkasok családmodelljét.
Táplálkozás
hhhhA farkas kifejezetten ragadozó életmódot folytató, azaz hipercarnivora faj, nagyméretű zsákmány elejtésére specializálódott (szemfogak mérete, kooperatív vadászat falkában stb.). Táplálkozási szokása élőhelyenként és évszakonként más és más, továbbá a farkas populáció sűrűsége is befolyásolja. Észak-Amerikában főleg nagytestű növényevőket (karibu, jávorszarvas, rénszarvas) ejtenek el, míg Eurázsiában sokkal változatosabban (gímszarvas, vaddisznó, őz, mezei nyúl, ürge, egér; háziállatok: bika, marha; emberi hulladék) táplálkoznak. Nyaranta előnyben részesíti a kisemlősöket (nyulat, pockot), míg télen inkább nagyobb testű prédaállatot (muflon, őz, vaddisznó, gímszarvas) fogyasztanak. Nem túl nagy arányban, de esznek füveket, gyümölcsöket, magvakat is. Mindig a legkönnyebben elejthető (fiatal, legyengült, idős) és legnagyobb nettó nyereséget nyújtó zsákmányt részesítik előnyben. Csúcsragadozóként fontos szabályozó és veresifarkasok_121.jpgszelektáló szerepet töltenek be a táplálékhálózatban. A farkasok átlagosan 2 naponta indulnak vadászni. A nagyméretű patások (többnyire borjak) ellen indított támadásaik többször hiúsulnak meg, mint ahányszor sikeresek (farkas-pézsmatulok összecsapásnál 21 esetből 3-szor ejtettek prédát, míg farkas-jávorszarvas esetén 131 esetből 6-szor sikerült zsákmányolniuk). Éppen ezért majdnem mindig éhesek, életük az ínségről és a dőzsölésről szól (akár 10 kg húst is képesek egyszerre elfogyasztani). A farkasok számára fontos, hogy rövid idő alatt felmérjék a prédaállat sebezhetőségét (próbák, üldözés útján), hiszen így nem pocsékolják feleslegesen az energiaraktáraikat. Ha nem vigyáznak eléggé, vagy rosszul mérik fel ellenfelüket, súlyosan megsebesülhetnek, vagy akár meg is halhatnak. Egy farkas napi húsigénye 1 és 5 kilogramm között mozog, amit számos tényező befolyásol (általános kondíció, aktivitás stb.). Az elejtett zsákmány minden részét (szőr, bőr, csontok, zsigerek) hasznosítják. Nem monopolizálják a húst, tehát ha elég nagy zsákmányt ejtenek, abból mindenki részesül. Az egyedek szája körül van egy úgynevezett birtoklási zóna, tehát ha egy farkas már sikeresen megszerzett egy darab húst, amit elérhető közelségben, vagy a szájában tart, akkor az már az övé. A farkaskölykök felnevelése – takarmányozása (pl. táplálék visszaöklendezése) és védelme – csak úgy lehetséges, ha a szaporodó pár és a falkában élő idősebb utódok együttműködnek.

Szaporodás és utódnevelés
hhhhwolf_110.jpgA farkasok – tipikus monogám faj – párzási szezonja januártól márciusig tart. A szaporodó pár érdeke az, hogy a szaporulatot évente egyetlen saját alom felnevelésére korlátozza, és általában így is történik (évente egy alom, átlagosan 3-8 kölyök születik). A kölykök jellemzően 2-3 éves korukban válnak ivaréretté (így nem jelentenek az első időkben szexuális konkurenciát a felnőttek számára), de fogságban akár már egy évesen is szaporodhatnak (táplálékbőség, egészségügyi ellátás). Kölyökgyilkosságok csak fogságban élő falkáknál fordulnak elő, vadon élőknél még soha nem figyelték meg. Az anyafarkas egy üregben hozza világra vak és süket kölykeit, akiket az első időkben csak ritkán hagy magukra (addig a hím eteti a nőstényt), ebben az időszakban a falka különösen sérülékeny, hiszen ha az egyik szülő elpusztul, az az egész család vesztét okozhatja. Az újszülöttek a környezetet tapintás és szagingerek által érzékelik, majd fokozatosan egyre fejlettebbek lesznek (a második héten kinyílik a szemük és a fülük). A harmadik héten már előmásznak az odúból és találkoznak a falka többi tagjával, ez alatt az érzékeny periódus alatt rengeteget tanulnak a szociális környezetükről, valamint a motoros képességeik is egyre javulnak. Az idő előrehaladtával a kölykök hozzászoknak a fizikai környezet változásaihoz, biztos pontot a falka jelenti számukra (pl. vadászat után „randevúhelyeken” találkoznak). 8-10 hetes korukban anyjuk leválasztja őket, és a falka közösen táplálja a kölyköket a vadászatot követően elfogyasztott, majd felöklendezett élelemmel. 16 hetes koruk után már bekapcsolódnak a közös vadászatokba is, majd 9 hónapos és 3 éves koruk között elhagyják falkájukat, hogy sajátot alapíthassanak.
hhhhAz említettek miatt a fogságban élő farkas falkákon végzett megfigyeléseket nem érdemes általánosítani a vadon élő egyedek társas viselkedésére, inkább úgy kell tekinteni rájuk, hogy azok a feltételezhető szociális viselkedéseket csupán modellezik.

Kommunikáció
hhhhokt_23_181.jpgKommunikációnak nevezzük a jelrendszer segítségével történő információcserét adó és vevő között. Ez egy dinamikus – kölcsönös folyamat, hiszen a kezdeményező adó és a dekódoló vevő szerepei folyamatosan cserélődnek, ahogy a csatornán át üzenetet közvetítenek egymásnak. A kommunikáció tehát olyan egyedek között történik, akiknek van valamilyen rendszere a külvilágból érkező ingerek fogadására, érzékelésére és feldolgozására. Típusai szerint lehetnek szagjelzések (olfaktorikus), hangjelzések (akusztikus) vagy vizuális jelzések.
Szagjelzések
hhhhA farkasok szaglása kitűnő, amire szükségük is van, hiszen szagjelzésekkel (vizelet, ürülék, kaparás) jelölik meg a territóriumuk határait. A megfigyelések szerint a vadon élő farkasok 250 méterenként hagynak szagjeleket a gyakrabban használt útvonalaikon, területhatárokon, az odú és a randevúhelyek környékén. Az alfa hím (néha az alfa nőstény is) felemelt lábbal jelöl, szemben a többi falkataggal.
Hangjelzések
hhhhA farkasok változatos hang-rendszerrel rendelkeznek. Visszavonulásra késztetnek és ellenséges belső állapottal társulnak az éles, alacsony frekvenciájú hangok, mint például a morgás, vicsorgás, vakkantás és az ugatás (nem gyakori, figyelmeztetésre szolgál). Közeledést váltanak ki, és barátságos vagy megadó (békítő) hajlandóságot jeleznek a tiszta, tonális és harmonikus hangok magas frekvenciákon, így a vinnyogás illetve a nyöszörgés. A farkas vonyítás, üvöltés (hosszan kitartott, folyamatos, dallamos hang) számos funkcióval bír, többek között a kapcsolat fenntartását és az újra egymásra találást segíti, szinkronizáló hatású és a terület birtoklását is jelzi. Az állatok ilyenkor mindig felajzott izgalmi állapotba kerülnek.
Vizuális jelzések
hhhhokt_20_045.jpgA farkasok gazdag testbeszéddel rendelkeznek, ami mindig csak az adott kontextusban értelmezhető. Vizuális kommunikációjukat nem ismerjük még igazán, ez alól kivételt képeznek az ellenséges (agonisztikus) helyzetek. Szubmisszív jelzésnek hívjuk a visszavonulásra és az összecsapás befejezésére irányuló (menekülő) viselkedést. A fenyegetés egy olyan viselkedés, aminek csak jelző szerepe van, és nem okoz fizikai sérülést az ellenfélnek (például morgás). Gátolt támadás esetén van fizikai kontaktus és esetleg fájdalmat is okozhat az elkövető fél (például gátolt harapás). Támadásnál valós fizikai sérülés történik (például harapás). Az agresszió legfontosabb szerepe a korlátozott mennyiségben elérhető források elosztása a csoport tagjai között, tehát alapvető része a farkasok viselkedésének, ha csökken az elérhető források mennyisége (például élelem, szaporodó nőstények száma), akkor nő az agresszív incidensek gyakorisága.

A farkasok kapcsolata az emberrel
hhhhA farkasokra jellemző az idegenektől való félelem, azaz a xenofóbia. Ennek oka a kutyával ellentétes szelekciós nyomás lehetett, hiszen évezredekig üldözték és intenzíven irtották a farkast, így csak azok az egyedek maradhattak életben, amelyek félénkek, bizalmatlanok és emberkerülők voltak. Nincs olyan bizonyított eset, ahol egészséges, vadon élő farkasok spontán az emberre támadtak volna, nem szabad azonban elfelejteni, hogy a farkasok zsákmányként tekintenek az emberi csecsemőkre.
hhhhA farkasoknál létezik egy születés utáni, szagingerekre és a fajtársakról való tanulásra érzékeny (neonatális) periódus, ami valószínűleg 10-12 napos korig tart. Szocializált (=imprint) lesz egy farkas, ha újszülött kortól kezdve az anyaállat és a fajtársak kizárásával ember neveli fel folyamatos és közeli kapcsolatban. Sikeres lehet a szelídítés, ha három hetes kor előtt érintkezik a farkaskölyök az emberrel, és közvetlen emberi kezelésnek van kitéve. Viszont, ha ez csak később történik meg, akkor a farkasban kialakul egy távolságtartó magatartás az emberrel szemben. Bár ekkor is megszokják az ember jelenlétét, azaz habituálódnak (kevés emberi kapcsolat mellett, fogságban tartva, egyéni tanulás révén pozitív asszociációk alakulhatnak ki, mint például, hogy az ember adja a takarmányt). A farkas tehát lehet vadon élő, ilyenkor nincs emberi jelenlét a környezetében; szoktatott és szelídített, ekkor különböző mértékű kapcsolata van az emberrel; illetve szocializált, amikor korai és alapos szocializációnak van kitéve még 2 hetes kora előtt. Ezek egyike sem okoz genetikai változást (nem úgy, mint a domesztikáció, mely során a kutyát háziasítottuk).
hhhhwerner.jpgTöbb kutató is végzett olyan kísérleteket, ahol a kisfarkasokat igen korán elválasztotta anyjuktól, majd ő maga nevelte fel. Ilyen például az 1988-as könyvének megjelenése óta „Farkasember”-ként emlegetett Werner Freund. A férfi és felesége több alfajból (európai, szibériai, timber, sarki farkas) is felnevelt egy-egy falkát. A felnőtt állatok egy hektáros kifutókba kerültek, ahol életüket maguk alakíthatták ki. Freund élete során megpróbált minél bensőségesebb kapcsolatot kialakítani farkasaival, hogy közelről – a rendszer részeként – tanulmányozhassa őket. A falkában igyekezett fajtársként részt venni, úgy gondolta, hogy ő az alfa-farkas, de nem a vezető. Nézeteit, a farkas falkák vezetéséről alkotott elméleteit sokan vitatják, ám könyveivel és a róla készült filmekkel számtalan embert hozott közelebb a farkasok világához.
hhhhSzintén hasonló vizsgálatokat végeztek az ELTE Etológia tanszék munkatársai. Az itt dolgozó kutatók arra voltak kíváncsiak, hogy a farkasok és a kutyák között milyen különbségek vannak. Az intenzív szocializáció során a farkasok 4-6 napos koruktól kezdve 9-16 hetes korukig napi 24 órában együtt voltak a nevelőikkel. A gondozók bensőséges kapcsolatot alakítottak ki a kölykökkel (együtt aludtak, cumisüvegből etették őket) és mindenhova együtt mentek. 3 hetes koruktól kezdve viselkedési tesztekben figyelték meg a farkasokat puppy.jpgkülönböző helyzetekben (szociális preferencia, újdonságkerülés, kognitív viselkedésformák stb.). Ezt követően, egy éves koruk körül a Gödöllőn élő farkas falkákba kerültek. A vizsgálatok eredményei szerint a legtöbb eltérés a farkas és a kutya viselkedéselemei között mennyiségi és nem minőségi. Bár a két faj között csak kb. 0,3% genetikai különbség van, mind a kettő a saját környezetében vált sikeressé: ha a farkast a kutya számára természetes emberi környezetnek tesszük ki, nem fog kutyaként viselkedni, illetve az emberi környezeten kívül élő pária kutyák nem mutatnak farkasszerű jelleget.
hhhhA fent említett kutatásból jött létre az ausztriai Wolf Science Center, ahol a korábbi vizsgálatokat folytatva farkas és kutyakölyköket nevelnek fel, majd tartanak falkákban, hogy vizsgálhassák kognitív képességeiket. Nekik köszönhetően tudjuk, hogy a kézből nevelt farkasok preferálják nevelőszülőjüket egy idegen emberrel szemben, valamint, hogy a fogságban tartott imprint farkasok nem igénylik, sőt elutasítják, hogy az ember beleszóljon a falkatársak közötti viszonyokba.
hhhhMagyarországon farkasok kézből nevelésével majd (természetes motiváción, kölcsönös bizalmon és tiszteleten alapuló) képzésével foglalkozik Horkai Zoltán, aki filmekhez készíti fel állatait.
hhhhAz említett példákban mind olyan több éves-évtizedes tapasztalati múlttal rendelkező kutatók, biológusok, kiképzők és állatkoordinátorok szerepelnek, akik megtanultak bánni ezzel a fajjal. Fontos észben tartani, hogy a kézzel nevelt farkasok sokkal kevésbé képesek saját viselkedésüket, félelmi reakciójukat és agressziójukat kontrollálni, mint a hasonlóan felnevelt kutyák. A hozzá nem értés és a túlzott önbizalom miatt fordulhat elő, hogy több olyan dokumentált eset is ismert, ahol szocializált farkasok megtámadták – megölték nevelőjüket. Valószínűleg a párzási időszak felfokozott állapota és az ember helytelen reakcióinak sorozata (pl. agresszív „ledominálás”, biztonsági szabályok be nem tartása – „minimum két gondozó”) együttesen válthatta ki a támadást.

 

Irodalomjegyzék:

Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság (2014): A nagytestű ragadozók (farkas, hiúz) élőhelyének felmérése és élettani vizsgálatuk alapján közös jegyzék megfogalmazása
Csányi V. (2012): A kutyák szőrös gyerekek
Durrell, G. (1982): Vadállatok bolondja
Freund, W. (1988): A farkasember
Heltai M. (2010): Emlős ragadozók Magyarországon
Kovács Zs. (2007): Farkasok a Kárpát-medencében
Lorenz, K. (1991): Mentsétek meg a reményt
Mech, D. L. (1997): A sarki farkas 10 éven át a falkával
Miklósi Á. (2010): A kutya viselkedése, evolúciója és kogníciója
Miklósi Á. & Topál J. (2006): Kutyagondolatok nyomában
http://content-static.lansingstatejournal.com/interactives/isleroyalewolves.html
http://kutyakutatas.blogspot.hu/2013/09/meddig-elnek-kutyak-es-farkasok.html
http://www.termeszetvedelem.hu/
http://www.anp.hu/hu/zselyke-a-farkaslany
http://www.anp.hu/hu/nagyragadozok-az-aggteleki-nemzeti-parkban
http://bnpi.hu/hir/farkasok-jelenlete-a-bukki-nemzeti-parkban-1378.html
http://bnpi.hu/hir/farkaskolykok-nevelkednek-a-bukki-nemzeti-park-teruleten-1340.html
http://kutyakutatas.blogspot.hu/2012/01/sarki-farkasok-es-klimavaltozas.html
http://kutyakutatas.blogspot.hu/2014/12/kutyaetologia-2.html
http://kutyakutatas.blogspot.hu/2013/12/kutya-es-farkaskolykok-szocialis.html
http://www.mrns.hu/hirek/a-farkasok-szemelyre-szoloan-uvoltenek
http://kutyakutatas.blogspot.hu/2013/02/hetven-eves-volt-2003-ban-farkasember.html
http://www.wolfscience.at/en/
http://horkai.net/hu/

süti beállítások módosítása