Az emberek évszázadok óta képeznek állatokat különböző feladatokra, hogy azok segítsenek nekik a mindennapi életükben. Kutyákat vadászatra, juh terelésre és szánhúzásra, lovakat, tevéket és elefántokat teherszállításra vagy hátas állatoknak, madarakat üzenetküldésre.

Ha házi- illetve vadállatokat tartunk, mindenképp hatással vagyunk az életükre az ellátásuk és gondozásuk során. Tehát már pusztán a hétköznapi élet is egy képzés, hiszen a napi rutin során történő interakciók viselkedésmódosító hatással bírnak. Valójában tehát az a kérdés, hogy ez a képzés milyen típusú és mennyire tudatos.

A tréning definíciója
Az operáns kondicionáláson alapuló tanítási technikákat B.F. Skinner viselkedés kutató dolgozta ki az 1930-as években. Ezt követően az 1940-es években kezdték el használni tengeri emlősök (első sorban delfinek és bálnák) képzésére az állatkerti gondozók, majd ezek a módszerek igen hamar szélesebb körben is elterjedtek.

Az, hogy mit nevezünk tréningnek csupán egy filozófiai kérdés. Ahány képzésről, pszichológiáról, operáns kondicionálásról vagy viselkedés analízisről szóló könyvet olvasunk, annyi definícióval találkozhatunk. A tréning vagy képzés nem más, mint tanítás. Megtanítjuk az állatot egy új környezetben való életre, megosztjuk egymással tapasztalatainkat és céljainkat, pont úgy, ahogy a gyereket tanítják az iskolában a felnőtt életre. A képzés megértésének legjobb módja, ha tudományos alapú oktatók filozófiáit kiegészítjük saját gyakorlati tapasztalatainkkal. 

Az emberek általában azt gondolják, hogy az állatokkal való tréning fő funkciója a szórakoztatás és a show. Az igazság az, hogy a képzés valójában sokkal nagyobb célt szolgál, mint hogy különböző trükköket tanítunk az állatoknak. Mint tanárok vagy oktatók, tudnunk kell, hogy miért képezzük az állatainkat. Egy jól felépített tréningprogrammal már napi 10-15 perc gyakorlás is minőségi változásokat hozhat, mindemellett számos pozitív hatása van az állat életére.

A tréning elsődleges okai
A tréning elsődleges okai az állatjóléttel kapcsolatosak:
1. fizikai stimuláció
2. mentális stimuláció
3. együttműködő magatartás

Ez a három cél nagyon fontos az állatjólétében, ezért nehéz elhinni vannak olyan állatkertek, ahol nincs viselkedésgazdagítási program számukra. A képzés az állat életének egy lényeges eleme - egy olyan eszköz, ami elősegíti a jobb életszínvonalat.

1. Fizikai stimuláció:
Amikor megtervezünk egy kifutót az állatok igényeit szem előtt tartva valósítjuk meg. Bármekkora kifutót is építünk, soha nem lesz csendes óceán, afrikai szavanna vagy brazil esőerdő. A vadon élő állatok a természetben általában azért tesznek meg nagy távolságokat, hogy élelmiszert, jobb klímát találjanak vagy elkerüljék a ragadozókat. A fogságban élő állatok nem szembesülnek ilyen problémákkal, ezért más módon kell biztosítanunk a megfelelő fizikai kihívásokat. A képzés egy jó lehetőséget ad arra, hogy az állatok felesleges energiáik egy részét levezethessék, fokozza az aktivitásukat és javítja a fizikai állóképességüket.

2. Mentális stimuláció:
A tréning olyan kihívások és problémák elé állítja az állatot, ami megtöri a hétköznapok egyhangúságát és a választás lehetőségét biztosítja. Ugyanis a képzés során megvalósíthatnak szándékos célokat, tanulhatnak, új készségeket sajátíthatnak el, kölcsönhatásba léphetnek más élőlényekkel és tárgyakkal, valamint egyértelmű döntéseket hozhatnak arról, hogy mit, hol és hogyan akarnak, vagy nem akarnak.

• stressz csökkentése
A képzés csökkenti a stresszt, hiszen az állatok maguk akarnak együttműködni a trénerrel, nincsenek kényszerítve egy adott viselkedésre. A tréning alatt egy lehetőséget ajánlunk fel az az állatnak, hogy elérje a kívánt jutalmat, ami legtöbbször élelem, de a szociális megerősítés szerepe sem elhanyagolható.

• abnormális viselkedés csökkentése
A tréning a környezetgazdagítással kiegészülve egy nagyszerű módja az abnormális viselkedések csökkentésének, hiszen megtöri az unalmas hétköznapokat.

3. Együttműködő magatartás:
A kooperatív viselkedések tanítása a jó állatellátás alapvető eleme.

• jobb kezelhetőség
Az állatkertekben - legyenek bárhol is a világon – fontos megoldani az állatok könnyű és kiszámítható mozgatását a külső kifutóból a belsőbe, hiszen igen sok kifutót csak így lehet biztonságosan takarítani. Általában kétféle megoldást használnak: élelemmel csalják be a megfelelő helyre az állatot vagy negatív megerősítést (például vízzel locsolást) alkalmaznak. Pedig megfelelő képzéssel sokkal gyorsabban, könnyebben és biztosabban végezhető az állat irányítása. A tréning egy remek módja a gondozó és az állata közötti kölcsönös bizalom kiépítésére.

• sérülésveszély csökkentése
Az állatszállítások, befogások, vizsgálat során a pánikba esett állat sokszor rémült, küzd a megfogás ellen, ami könnyen sérüléshez vezethet. Ez nehezíti az állatorvos munkáját is, hiszen nehéz különbséget tenni, hogy valóban a fájdalom miatt viselkedik úgy az állat vagy egyszerűen csak fél és harcol. Egy állatbefogás erős negatív élmény lehet, és maradandó traumát okozhat az állat számára. Az érzéstelenítés vagy bódítás, altatás kockázatos és drága, valamint egyes fajoknál, akár 50%-al növeli a mortalitás esélyét, ezért a legtöbb esetben igyekezni kell kerülni.

• állatorvosi viselkedések
A legtöbb rutinvizsgálat nélkülözhetetlen az állatok egészségének megőrzéséhez. Az állatorvosi viselkedések tanítása segítik az állatorvosok munkáját, hiszen az állatok önként együttműködjenek a vizsgálatok során (például oltás, vérvétel, röntgen, ultrahang, sebvarrás stb.). Így nem kell az állat mozgását fizikailag korlátozni vagy kitenni a kockázatos bódításnak, altatásnak és a lehető legjobb ellátásban részesülhetnek.

A tréning másodlagos okai
A másodlagos okok közé tartoznak azok a tevékenységek, amelyek elősegítik az állatkertek és akváriumok által elérni kívánt ex situ fajmegőrzési célokat. Ide tartoznak a következők:
1. oktatás
2. kutatás
3. fajmegőrzés

1. Oktatás
Az évek során több millióan látogatnak el az állatkertekbe és akváriumokba, ezek az emberek valószínűleg soha nem fognak élő állatokkal találkozni a vadonban. Az alábbi intézményekben egyedülálló módon figyelhetik meg a természet szépségeit és tanulhatnak a környezettudatos, önfenntartó gondolkodásról és a biodiverzitás megőrzéséről közvetlenül az élő állatok segítségével. A vadállatok látványa, megtapasztalása elősegíti a megmentésüket (see it, sense it, save it). Hiszen az élő állatok fizikai közelsége által olyan izgalmas élményben részesülhet a látogató, ami nem helyettesíthető fényképek, videók vagy könyvek segítségével. Sok állatkert felismerte, hogy úgy juttathatja el az üzenetét az emberekhez, ha az állatok által egy élményt nyújt, melynek remek eleme lehet egy előadás vagy bemutató.

2. Kutatás
A zárt tartásban élő állatok hatalmas mennyiségű alapinformáció forrásai, melyek megismerése után jobban megérthetjük az adott faj anatómiáját, fiziológiáját és viselkedését. Az in situ és ex situ megőrzés szoros együttműködése és egymást támogató tevékenysége elősegíti a veszélyeztetett állatok védelmét és megőrzését. A kutatások során könnyen gyűjthetünk új információkat, ha azt vizsgáljuk, hogy bizonyos ingerekre hogyan válaszolnak a fogságban élő állatok. Ezekhez a tesztekhez azonban sokszor előzetes képzésben kell részesíteni az állatot, hogy miképp használjon bizonyos eszközöket (például farkasok érintőképernyős számítógépet vagy futópadot). Az összegyűjtött információkat a terepi megfigyelésekkel kiegészítve egyre átfogóbb képet kaphatunk az adott fajról. Ezek az adatok támogatják a színvonalas állattartást is, hiszen megismerhetjük például egy egészséges, „normális” állat pulzus, vérnyomás értékeit, amik később segítik az állatorvosi diagnosztikát és a kezelést.

3. Fajmegőrzés
A tenyésztési programok során könnyebb nyomon követni az anya állat és az utód fejlődését, ha mindezek során nem kell kényszert alkalmazni. A tréning így hozzájárul az egészséges állatokhoz és a genetikai sokszínűség- és a fajmegőrzéséhez.

A jó tréner valójában sokkal többet tud, mint szimplán a kiképzés elméletét. Ismeri, megérti az állat múltját és biológiáját, tisztában van a faj állatorvosi és takarmányozási ellátásával. Állattartó-gondozó, biológus, etológus és még sok minden más is egyben, lényegében egy komplett állat-egészségügyi szakember, aki tudatos és átgondolt képzési programokat állít össze és valósít meg. 

Irodalomjegyzék:

Jenifer A. Zeligs - Animal training 101 The complete and practical guide to the art and science of behavior modification
Ken Ramirez – Animal training Successful animal management through positive reinforcement
https://seaworld.org/en/animal-info/animal-infobooks/animal-training