Miért fizetsz másoknak azért, hogy kutyakozmetikus vágja a kutyád körmét? Mert megteheted. De mi lenne a helyzet, ha te egy elefántgondozó lennél? Nem tudnál mást megbízni a feladattal, ha pedig egyszerűen nem végeznéd el a feladatot, az állat örökre lesérülne. Mit csinálnak tehát az elefántgondozók? Tréningeznek. Nagyon sokat. Úgy alakítják az elefánt viselkedését, hogy önként adja ki a lábát a kerítésen keresztül. Egy az egyetlen biztonságos módja igen sok fogságban élő vadállat egészségügyi ellátásának. Képes vagy biztonságosan levágni a kutyád körmét? Ha nem, akkor itt az ideje, hogy megtanítsd számára ezt (és még számos más) viselkedést. Ugyan úgy, ahogy meg tudod tanítani a kutyádat (macskádat, papagájod vagy más állatod) engedelmes feladatokra vagy trükkökre, segíthetsz a kedvencednek, hogy az állatorvosi vizsgálatok ne jelentsenek akkora stresszt az életében. Például, hogy nyissa ki a száját egy fogmosáshoz, az orvos be tudjon adni az oltást vagy lenyelje a gyógyszereket.

Íme néhány gyakorlati ötlet, hogyan érdemes elkezdeni a tréninget. A következőkben kutyákkal kapcsolatos példákat írok, de bármilyen állatfajra igazak az alábbiak, mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy állatkertes körökben évtizedek óta tanítanak ilyen viselkedéseket vadállatoknak.

1. Időzítés és hozzáállás
• tudd, hogy mit szeretnél: írj listát a viselkedésekről, konzultálj az állatorvosoddal (kérd meg, hogy egy plüss állaton mutassa meg mit, hogyan fog csinálni), írj fel mindent (szagok, hangok, látvány, mozdulatok), amit látsz, hiszen később ezeket kell kigyakorolnod, vezess tréning naplót
• az ismétlés a siker kulcsa, rengetegszer kell elgyakorolnod a viselkedést „üresben” tehát a kellemetlen inger nélkül (rakj egy vödörbe mindenféle tárgyat: fogpiszkáló, golyóstoll, bot, tű stb. és érintsd meg csak az egyikkel a kutyát, így nem tudhatja előre, hogy épp mi lesz a soron)
• mint a legtöbb képzésnél, itt is igaz, hogy minél hamarabb (kölyök korban) kezded el tanítani a kívánt viselkedést, annál egyszerűbb dolgod lesz később
• inkább többször keveset gyakorolj, mint fordítva (használj stoppert, hogy ne fuss ki az időből), tartsd megfelelő helyen az eszközöket, hogy automatikusan figyelmeztessenek (körömvágó ollót a póráz mellett vagy a fogkefét a játékoknál), ragassz egy egyszerű viselkedés listát a hűtőre, hogy nyomon követhesd a fejlődést
• állatorvosi viselkedések tanítása általában könnyebb egy fáradt kutyának, ütemezd úgy a gyakorlásokat, amikor a kutya már nyugodt (például tv nézés közben, ha jön egy reklám némítsd le a készüléket és ragadd meg a tréning felszereléseket)
• ne rohanj a képzés alatt, adj magadnak időt, az irreális elvárásokkal csak többet rontasz, mint használsz
• ha valami nem működik, lépj vissza

2. Klasszikus kondicionálás
• az eddig negatív tartalommal bíró másodlagos megerősítőket (borotva búgása, betadin szaga, körömolló kattanása, állatorvosi rendelő látványa stb.) kondicionáld újra, köss hozzájuk olyan pozitív érzést, hogy amikor meghallja a kutya felé akarjon futni és nem pedig el tőle
• használj tudatosan nyugtató jelzéseket, például használj külön illatot, szót vagy dallamot (például levendula, jóóól van), simogasd lassan és nyugodtan a kutyát, kedveskedj neki valami extra finomsággal
• az evésnek fiziológiailag nyugtató hatása van, használd bőkezűen
• gyakorold a tárgyal (például fésű) való érintést, használj annyi elsődleges megerősítőt, hogy a végén már maga a tárgy váljon megerősítővé, fokozatosan haladj, hogy a kutya megtanulja elfogadni, majd később élvezni az ápolást
• gyakorolj másokkal, kérj meg valakit, hogy játssza el az állatorvos szerepét, majd ha már előrébb tartasz, gyakorolj az orvosoddal is
• használd ki azt a tényt, hogy a kutyák nehezebben általánosítanak, mint az emberek, attól még, hogy a kutyának már volt egy traumatikus élménye egy rendelőben, klinikán a következő látogatás lehet más (például rakj a kutya alá egy kényelmes plédet vagy látogassatok el az orvoshoz csak egy beszélgetés erejéig)

3. Operáns kondicionálás
• amennyire csak lehetséges, gyakorolj minden ingerre külön-külön (például a fogkőleszedés során keletkezhet egy enyhe égett szag, furcsa vibráló érzés) vidd el a kutyád más kutyák kezelésére, hogy megszokja a hangokat és szagokat, mindezeket társítsd valami fantasztikus ételhez
• tanítsd meg a kutyádat, hogy jól érezze magát a vizsgáló asztalon, vagy egy kádban, használj fokozatosan nagyobb dobozokat, jutalmazd jackpottal a kiemelkedő viselkedést (ha egy utcában találsz a földön 1000 Ft-ot, a későbbiekben gyakrabban jársz majd arra)
• ne feledd, hogy rengetegszer kell ismételned egy viselkedést, hogy az megbízhatóan működjön
• az állatorvosi tréning lehet ugyan olyan jó buli, mint egy forgás vagy az ültetés tanítása, játszatok közben sokat
• naponta egyszer érintsd meg a kutyát egy páratlan tárgyal (például egy esernyővel, spatulával, jégkockával, villanykörtével stb.) ez segít érzéketlenné tenni a kutyát, ha jön számára egy olyan meglepetés mit a fonendoszkóp, orvosi eszközök, kötszer vagy alkohol
• taníts meg a kutyának jó pár viselkedést, ami előfordulhat egy állatorvosi vizsgálat során
• ne felejtsd el, gyakorolni változatos ingerkörnyezetben az alábbiakat (használj extra értékű megerősítőket és a rövid gyakorlás végén játszatok egy nagyot)

A 12 legtöbbet elkövetett hibák állatorvosi viselkedés tanítása során:
1. gyors megoldás keresése
2. nem kívánt viselkedés tanítása - az állat minden percben tanul
3. azelőtt alkalmazni egy viselkedést, hogy valóban készen áll
4. nem használni pillanatjelzőt
5. azt feltételezni, hogy az akklimatizáció teljes, mielőtt valóban az lenne
6. ha túl sok tréner tanít be egy viselkedést
7. azt feltételezni, hogy tényleg szereti az állat azt a másodlagos jutalmat
8. túl nagy részlépéseket alkalmazni
9. elfelejteni a nyugodt válaszreakció fontosságát
10. csak még egyszer megpróbálni
11. kommunikáció hiánya a trénerek között
12. azt feltételezni, hogy a viselkedést bárki be tudja tanítani

Lehetséges szituációk, amikre érdemes gyakorolni:
• chip leolvasás
• gyógyszer beadás
• súlymérés
• karom vágás
• fésülés
• általános vizsgálat az asztalon
• fogak, szem, fül, orr vizsgálata
• vérvétel
• oltás
• lázmérés

Az állatképzés csupán statisztika, egy módja annak, hogy egy viselkedés megjelenésének valószínűsége változni fog a jövőben. Ha jól csináljuk, növeljük annak a valószínűségét, hogy a kutyánk elvégzi a kívánt viselkedést, azaz nyugodt marad az állatorvosi vizsgálat során. A tréning során megváltoznak a kutya elvárásai az adott szituációval kapcsolatban és ez befolyásolja a viselkedését is. Azáltal, hogy azonnali, világos, pozitív következménye van az állatorvosi viselkedéseknek, a kutya megtanulja, hogy a kozmetikai és állat-egészségügyi eljárások megerősítésben gazdagok és fájdalommentesek. A kutya számára minimális stresszt fog jelenteni, ha megérintjük valamely testrészét, változatos helyzetekbe tesszük, és eközben elvégzünk rajta egy sor ápolási és orvosi eljárást. Végső soron az állatorvosi tréning egy olyan befektetés, ami elősegíti a kutya hosszú távú egészségét és jólétét. Továbbá egy nagyszerű módja annak, hogy elmélyítsen egy páratlan bizalmi viszonyt kutya és gazdája, vagy vadállat és gondozója között.

Irodalomjegyzék:

http://www.kathysdao.com/articles/husbandry-how-tos/ 2017.03.26

2016 októberben lehetőségem volt elmenni a REEC (1st South and East Europe Regional Environmental Enrichment Conference) konferenciára, ahol szakmabeliek tartottak előadásokat és workshopokat állatjólét, viselkedés, tréning és környezetgazdagítás témakörökben. Következzen hát egy kis élménybeszámoló a három nap kedvenc előadóitól – avagy mit is hoztam haza magammal?

1. Sarah Chapman - „az állatoknak szükségük van a jó életre és a humánus halálra”

Az állatjólét általános elvei
A természetvédelem a fajok megőrzését helyezi előtérbe, ezzel szemben az állatjólét az egyént figyeli. Az állatjólét (animal welfare) egy tudományos fogalom, aminek a segítségével mérhetjük az állat életminőségét egy adott pillanatban. Az Európai Unió már elismeri, hogy az állatok „érző lények” (Lisszaboni Szerződés 1997). Tehát tisztában vannak a környezetükkel, a testi érzetekkel (a rákfélék is mutatnak fájdalomra, félelemre és szorongásra utaló viselkedést), hogy mi történik velük, valamint a fajtársaikkal kapcsolatokat hoznak létre, majd ezekből a tapasztalatokból képesek tanulni. „Az állatok képesek szándékos viselkedésre” (Cambridge Nyilatkozat, 2012), azaz választanak állatok, tárgyak és helyek között.

A támogató jólét biztosítja:
• az anya – utód kapcsolatot és a megfelelő szociális érintkezéseket
• a megfelelő táplálást és állatorvosi ellátást
• a pozitív ember – állat kapcsolatok segítségével
• az optimális és gazdagító környezetben
• úgy, hogy kognitív, szociális és környezeti lehetőségeket, illetve választásokat biztosít (beleértve az elrejtőző viselkedést is)

„Az állatok mindig visszajeleznek számunkra.”

A nem megfelelő jólét mutatói:
• rossz szociális interakciók
• szokatlan (abnormális) viselkedés
• sérülés vagy betegség
• reprodukció hiánya
• újszülött kori halálozás
• csökkent élettartam

A környezetgazdagítást célzó programok olyan specifikus ismereteket (viselkedési képességeket) fejleszt és javít, ami segít a túlélésben. Segítségével az állatnak lehetősége van elkerülni a ragadozókat, megtanulni a helyes táplálkozási-, udvarló-, és párzási viselkedést, a társadalmi csoportok kölcsönhatásait, az élőhely kiválasztást vagy a vándorlás útvonalát. Ezáltal a viselkedés és környezetgazdagítás javítja az egyén fizikai állapotát és növeli a visszatelepítés sikerét.

„Az állatjólét egy nyilvános és szakmai elvárás.”

Pozitív-megerősítés tréning – létfontosságú eszköz állatorvosi kezelésben
Az állatorvosi tréning fontos és alapvető részét képzi minden tréningprogramnak. Segítségével információt kapunk az állat fizikai állapotáról, egészségéről, sérüléseiről, érzékeny/fájdalmas testrészeiről. Nélkülözhetetlen eleme az állat és a tréner közötti teljes bizalom, valamint az akklimatizáció az állatorvoshoz és az általa használt eszközökhöz. Éppen ezért hónapokig, akár évekig is eltarthat egy-egy viselkedés megtanítása, viszont hosszútávon mindenkinek (az állatnak, trénernek és az intézménynek is) kifizetődő.

„Minden modern tréning program a pozitív megerősítést részesíti előnyben.”

Segíti és megkönnyíti:
• a rutin vizsgálatokat, diagnosztikát
• a súlymérést
• a gyógyszerek beadását
• a szőr, nyál, vizelet minták gyűjtését
• a vakcinázást
• a vérvételt
• a röntgen és ultrahang vizsgálatokat

Állatkerti állatok tréningezése során a biztonság kiemelkedően fontos, a balesetek megelőzése érdekében érdemes nyilvántartást vezetni és rendszeresen felülvizsgálni a protokollt.

2. Valerie Hare - „nem te vagy az állat”

Viselkedéskezelés és állatjólét
Az adott faj ismerete elengedhetetlen:
• milyen az élőhelye? hogyan reagál az évszakok változására? hogyan adaptálódott a környezetéhez?
• hogy viselkedik a vadonban? mik az elsődleges szenzoros formái? mikor a legaktívabb? mi jelenti számára a legnagyobb veszélyt? mi a túlélési módszere?
• milyen a társadalmi struktúrája? mekkora a távolság a fajtársak között? mekkora a territóriuma? azt hogyan jelöli? miképp neveli az utódait?
• milyen a szociális, komfort, szaporodási, félelmi viselkedése?
• miből áll az étrendje? hogyan táplálkozik?

Egy hörcsögökön végzett kutatásból az derült ki, hogy az állatok jólétét leginkább a random etetés javítja, ezt követi a környezetgazdagítás, majd a tréning és legutolsó a simogatás. (Érdemes elgondolkodni, hogy amit csinálunk az nekünk, vagy az állatnak jó…)

„Az állatjólét egy folyamatosan fennálló dolog.”

Mi a problémás helyzetet, és hogyan tudjuk megoldani?
• probléma meghatározása
• információgyűjtés
• fejleszteni/feltárni a hipotéziseket
• a megoldás érdekében felírni minden hipotézist
• megvalósítani a megfigyeléseket
• értékelni, hogy elértük-e a célt?

Élelemmel kapcsolatos agresszió megoldási lehetőségei:
• adj több, komplexebb takarmányt
• rejtsd el, szórt szét a takarmányt
• létesíts több táplálkozási területet
• használj több vizuális akadályt
• végezz szocializációs tréninget

„Nincs több ingyen étel”

Egy eredményes környezetgazdagítási terv
Az ötletbörze szabályai:
• azt mond, ami az eszedbe jut
• ne érdekeljenek az ötletek
• írj le minden gondolatot
• használj más ötleteket is
• a kritikáidat tedd félre
• ne legyen elvetett ötlet (minden csak alternatíva)

A biztonság szerepe: az környezetgazdagítás mindig veszélyes
• szezonális változások (időjárás, kölyök állatok)
• a méret szerepe (nem túl nagy/kicsi)
• milyen anyagból van? (vékony pvc élesen törik, gumilabdába beszorulhat a foga, kötél lábra csavarodhat, papírba ne legyen nedves étel, mert megeszik stb.)
• mindig cseréld a játékokat, ha valami változik (új állat születése, beteg egyed)
• minden tárgyat hagyjon jóvá valaki -> felelősség vállalás
• vezess nyilvántartást (bekerülés, használat stb. dátuma)

„A környezetgazdagítás nem luxus, legyél elkötelezett!”

3. Sabrina Brando – „az állatok mindig tanulnak, akár akarjuk, akár nem”

A tréing szerepe az állatjólétben
Sok helyen azért nem akarnak környezetet gazdagítani, vagy tréningezni az állatokkal, „mert ők vadon/természetesen tartják az állatokat”, de az állatkert mióta természetes?

Miért használj félelmetes hangokat, testbeszédet, fizikai erőt az állatokkal való kommunikáció során, mikor használhatnál élelmet is? Ha valahol megjelensz és az állatok elmenekülnek előled, akkor valamit rosszul csinálsz. Ha viszont jó a kapcsolatod az állattal, akkor mikor elmész az számára egy negatív inger.

A tréning:
• elősegíti a jó kapcsolatot az állat és a gondozó között
• fontos szerepe van az oktatásba, kutatásban
• a környezetgazdagítás egyik eleme
• hatással van az állat mentális és fizikai jólétére

Ismerd az állatodat és magadat:
• milyen stimulussal (fény, hang, érintés) tanul jól?
• mik a természetes viselkedésformái?
• értsd, hogy mit akarsz és mire képes az állat => a kettő ugyanaz? 
• készülj fel előre, koncentrálj
• tiszta jeleket használata => mit kommunikálsz?
• mit szeret az állat valójában?
• legyél következetes 
• használj egyértelmű szabályokat
• az elvárásaid legyenek reálisak

A választás lehetősége: visszajelzés a tréner felé, hogy kivel szeretne dolgozni az állat, melyik labdával szeretne játszani.

4. Graham Law - Viselkedés gazdagítási technikák macskák számára

Sok-sok példa különböző fajok számára, mint például a nagymacskák fáról etetése.

5. Julian Chapman - 10-ből 10-es gazdagítás

Mielőtt nekiállsz egy környezetgazdagításnak írj egy listát, hogy milyen takarmányt, szenzoros vagy manipulálható dolgokat szeret az adott egyed. Egy játékot több fajnál is fel lehet használni, ezért érdemes egy környezetgazdagítási menetrendet készíteni, amiben szerepel a gazdagítás típusa, kivitelezése és célja, a célfaj illetve a dátum. Ennek segítségével megakadályozhatod, hogy megunja az állat a gazdagítást. Minden környezetgazdagítást figyelemmel kell kísérni, amikor először alkalmazzuk.
Használd a környezetgazdagítást, mint üzleti eszközt! Ne feledd el értékelni a nyilvánosságot, ha egy fotón vagy videón látják az emberek, ahogy az állat játszik, nagyobb valószínűséggel látogatnak el az állatkertbe. Minél több időt töltenek egy faj megfigyelésével, annál több kapcsolatuk lesz az állattal és nagyobb valószínűséggel kezdik el támogatni (például örökbefogadás) vagy jönnek el újból.

6. Mark Kingston Jones - „hallgass az állatodra”

Az öt környezetgazdagítási kategória
Példák a szociális, kognitív, fizikai környezettel kapcsolatos, szenzoros és táplálékkal kapcsolatos gazdagításra. Adjuk meg az állatainknak a választás lehetőségét, de ne erőltessünk rájuk semmit (ha valami nem tetszik neki, az is egy válasz, visszajelzés).
Hogyan építsünk egy tűzoltó tömlő etetőt?

Fogságban élő farkasok öltek meg 2012. június 17-én egy 30 éves állatkerti gondozót a Kolmården nevű állatkertben. Adott nyolc, 3 éves hím farkas, egy zárt területen és a nőnemű állatgondozó, aki jól ismerte mindegyiket. Kölyökkorukban cumisüvegből nevelte őket, így a farkasok jól szocializáltak voltak emberekkel.

A 30 éves gondozó egyedül lépett be a kifutóra, hogy együtt legyen a farkasokkal, miután „bonyolult kapcsolatba került velük”. A rendőri vizsgálat azt mutatta, hogy azonnal megölték, ahogy belépett a zárt területre és oda vonszolták, ahol később a nap folyamán megtalálták. Egy privát mobiltelefon volt a zsebében, de nem használta a baleset során.

A boncolás nem mutatott egészségügyi problémákat, de több alkalommal fejfájásra panaszkodott a balesetet megelőzően. A tények nem kérdésesek e téren. Egyik farkast sem ölték meg a baleset után, de minden emberi kapcsolatot megszakítottak velük.

Miért történt mindez?
A válasz a „miért” kérdésre kissé összetett, de nem bonyolult. Ebben a cikkben megkísérlem elmagyarázni a kirakó nagyobb darabjait. Válaszomat a svéd rendőrség 3 éves vizsgálatára alapozom (1400 dokumentum), valamint a saját 20 éves tapasztalatomra, tanulmányaimra melyeknek során együtt dolgoztam ember által szocializált, fogságban tartott farkasokkal, és arra, hogy 15 éven keresztül látogattam a farkasokat valamint a gondozókat Kolmårdenben.

Az állatkert évek óta tart szocializált farkasokat, viszonylag kevés problémával. Hagyományosan a gondozók közül csak kevés dolgozott a farkasokkal, akik mind férfiak voltak és a régi fajta módszerekre támaszkodtak a farkasok kezelésénél. Ez akár jól is működhetne, ha magabiztos az ember és elég nagy ahhoz, hogy megfélemlítse a farkasokat a méreteivel és az agressziójával. Minél nagyobb az ember, annál kevésbé valószínű, hogy a farkas totális támadást indít ellene.

2007 óta azonban a gondozók, akik a farkasokkal dolgoztak mind nők voltak (azaz kisebbek), egy (férfi) kivétellel. A balesetnek semmi köze a nemekhez, ne feledjük — csak ahhoz a tényhez, hogy a nők általában kisebbek, mint a férfiak.

Még fontosabb: a kezeléssel és a bánásmóddal kapcsolatos képzésük vagy egyenlő volt a nullával, vagy nagyon kevés, kivéve, hogy azt mondták nekik, ők az „Alfák” a farkasfalkában és „dominálják le a farkasokat mentálisan és fizikailag minden áron.” Így tehát megtették — igen nagy áron!

A 21 gondozóból, akik elkezdtek dolgozni a farkasokkal 2007—2009 között 17 lépett ki az első évben vagy nem sokkal azután. Néhányukat a farkasok üldözték el, néhányan félelemből és frusztrációból léptek ki. Mindegyikük úgy jellemezte a munkát, hogy „kaotikus” és, hogy „nem kaptak instrukciókat vagy támogatást a vezetéstől”. A fizikai konfliktus gyakori volt a farkasokkal és ahogy nőttek egyre inkább „belefáradtak” a gondozókba. Ennek néhány egyértelmű jele:

• A farkasok egyre kevesebbszer üdvözölték a belépő gondozókat, majd eljött a nap, amikor egyetlen farkas sem ment üdvözölni őket.
• Az állatkerti egyenruha olyan szerepet kezdett betölteni mint valami, amit a farkasok elkerülnek. A sebezhető látogatókat azért öltöztették állatkerti egyenruhába, hogy a farkasokat távol tartsák tőlük, és nem azért, hogy a farkasok kevésbé legyenek rémültek idegenek láttán, ahogyan sok más esetben teszik szocializált farkassokkal.
• A farkasok egyre inkább „kézfélők” (félelem az ember kezétől) lettek, ennek eredménye lett a számos kézharapás. Az állatkerti orvos varrta össze és kezelte a gondozók sérüléseit.

A stressz és a fajon belüli (farkasok közötti) agresszió szintje emelkedett a teljes egészében hímnemű farkasokból álló csoportban. Az átirányított agresszió és a magas fokú izgatottság a problémák jól ismert okai ember és állat kapcsolatában.

Miért volt mindez a konfliktus?
Egy cikk (a sok közül) a svéd „Aftonbladet” című újságban illusztrálja, hogy vált a „Hozzunk be embereket, hogy találkozzanak szocializált farkasokkal” népszerű terméke túl nyomasztóvá és került ki irányítás alól — addig a pontig, ahol a gondozók maguk „adták fel” a próbálkozást, hogy kontrollálják a farkasokat: http://www.aftonbladet.se/nyheter/article14995907.ab

Két gondozó által vezetve 15+ főből álló csoportok léptek be a kifutóra, hogy találkozzanak a farkasokkal, majdnem naponta, néha kétszer is egy nap. Semmi rossz nincs abban, hogy embereket visznek be emberrel szocializált farkasokhoz — a farkasok szeretik. Ugyanakkor a farkasok mindig farkasok maradnak, és mindig megpróbálnak ellopni minden tárgyat, amit a szájukba tudnak venni. Ilyen a farkasok természete. Ennek a természetes és erősen motivált viselkedésnek az elkerülése volt a gondozók feladata. Nem egy könnyű munka a nem kívánt viselkedések kezelése még pozitív megerősítéssel, a megfelelő elterelő eszközökkel, stb. sem — meglehetősen nagy kihívás tud lenni, és az olyan gyenge eszközök használata, mint a bántalmazás és a büntetés — ahogy Kolmårdenben csinálták — szinte egyenesen lehetetlenné teszik. (Röviden) itt kezdődött a konfliktus és a kapcsolat egyre romlott a gondozók és a farkasok között: a gondozók próbálták visszatartani a farkasokat attól, hogy lopjanak a fizető vendégektől.

Egy ponton, a gondozók kapituláltak és alkalmazkodtak azt mondva a bajban levő vendégeknek: „Most vált a farkas új játékává”. Ez azonban csak még több lehetőséget és időt adott a lopásra és a vendégek huzigálására, több sikert nyújtva és ezáltal növelve a viselkedés gyakoriságát. A gondozók reakciója és megtorlásaik, hogy visszanyerjék az irányítást az illetlenül viselkedő farkasok felett talán ritkább lett, de nyilvánvalóan keményebb. Most már egyenesen abban az ereszkedő spirálban vagyunk, amelyen az emberi gondozók farkasokkal való kapcsolata „partnerről” „ellenségre” változott — ahogyan az „Umwelt elmélet” leírja.

Egy pillanatig sem akarom azt sugallni, hogy az állatkerti gondozók Kolmårdenben nem jól képzett, magasan motivált gondozói volnának minden egyes állatuknak. Szocializált farkasokkal bánni ugyanakkor semmilyen állatkerti gondozó képzésének nem része, erről az állatkertnek kellett volna gondoskodnia. Azzal, hogy nem így tettek, veszélybe sodorták a gondozókat.

Öt komoly hiba vezetett Kolmårdenben a támadáshoz:

1. A pénz
Nem meglepő, hogy az állatkert tulajdonosai több pénzt akarnak. A vezetőség viszont (mind magasan képzett zoológus és biológus), feláldozta a gondozók biztonságát és a farkasok jólétét a részvényesek pénzszerzése miatt a következőkkel:

• Növelték a terhelését azoknak a (szocializált) farkasoknak, akikből leginkább lehetett profitálni
• Nem gondoskodtak az előírásos képzésről a gondozóknak
• Engedték, hogy a gondozók egyedül menjenek be a kifutóra (ahelyett, hogy alkalmazták volna a „minimum két gondozó szabályt”).

Ezek a döntések mind több és több pénzt generáltak az állatkertnek és mind hozzájárultak a végzetes balesethez 2012-ben. Mondjuk azt, hogy a szakmai vezetőségnek enyhe kifejezéssel élve jobban kellett volna tudnia (a farkasok viselkedéséből, stb.), de mikor felszállt a köd — az egész arról szólt, hogy még több pénzt csináljanak a farkasokból.

2. A „buborék”
Nem kapcsolatba lépni a külvilággal, hogy tudást és információt keressenek szocializált farkasokról arrogáns és esztelen dolog volt. A vezetőség magasan képzett biológusokból és zoológusokból áll, akik később elismerték, hogy „Nem értettem meg a kockázatokat” és „az évek során, amikor farkasokkal dolgoztam, egyszer sem gondoltam, hogy képesek megölni egy embert”. Rendben van, de ez megmutatja annak a veszélyét, ha egyszerűen csak megbízunk az akadémikus háttérben vagy a saját „belső körünkben” mint megfelelő tudásforrásban, amikor nagy ragadozókkal lépünk kapcsolatba.
http://www.svt.se/nyheter/regionalt/ost/kom-som-en-blixt-fran-klar-himmel

3. A farkasokkal való bánásmód
Két komoly hibának van itt jelentősége:

• A hibás, idejétmúlt és veszélyes „dominancia elmélet”, amikor képzetlen állatkerti gondozóknak azt mondják, hogy le kell dominálniuk a farkasokat és „felül kell kerekedniük” rajtuk minden áron. Azt mondták nekik, hogy ők a farkasok hierarchiájának részei, ezért fizikai erőszakkal büntették azokat a farkasokat, akik nem nem engedelmeskedtek az emberi szabályoknak, hogy behódoljanak. Soha nem fontolták meg, hogy a farkasok talán nem tolerálják ezt a szokást. Arra sem jöttek rá, hogy a „dominancia elmélet” ebben a kontextusban rossz és veszélyes.
• Az averzív módszerek (büntetés) és konfrontatív képzési technikák kulcsként való alkalmazása a viselkedésmódosításban — a „dominancia elmélet” jól ismert „rokona”.

Íme egy 2007 előtti példa erre, melyet egy szemtanú írt le: „Egy ponton az Alfa ellopta az egyikünk (látogatók) sapkáját, melyet a gondozónak vissza kellett vennie és megerősíteni a hierarchiát — ez kicsit ijesztő volt. A 190 cm magas, izmos fickó vipera gyorsasággal megragadta a 60 kilós Alfát majd a nyakánál és a szőrénél fogva felemelte a földről, ami miatt az természetesen elkezdett morogni és a gondozó után kapott a puszta fogaival. Mondanom sem kell, hogy mindenki felpattant 0.1 másodperc alatt, pumpált az adrenalin a váratlan agressziótól. Legalább ilyen gyorsan vége is lett és mindenki visszatért a simogatóállomására, de némileg óvatosabban.”

Ez a fajta támadás (fájdalmat és félelemet okoz) az ember részéről a farkas felé az, ami miatt a fiatal farkasok (2009-ben születettek) egyre jobban féltek a gondozóiktól, míg egy nap, 3 éves korukban elegük lett. A méretekkel és a brutális erővel való megfélemlítés többé nem volt tényező az új generációs gondozóknál, mindannyian veszélyben voltak, lehetett volna bármelyikük, — ezt bizonyítja a két különböző támadás két különböző gondozó ellen.

4. A valós kockázat felbecsülésének és a biztonsági értékelésnek a hiánya

1. A farkasok mindegyike kb. 50 kg-ot nyom (110 font), mindegyikük képes arra, hogy ledöntsön és megöljön egy kisebb jávorszarvast egyedül. A farkasok vadállatok és ragadozók. A kifutón nyolc farkas volt, ami 400 kilogrammnyi farkas (880 font). Az elhunyt gondozó 160 cm magasságával (épp 5 láb, 3 hüvelyk alatt) és 55 kilójával (121 font) egyedül volt. A nem irreleváns ebben az esetben, de a méret (egyáltalán) nem. Hogy gondolhatja valaki, hogy ez egy „nem kockázatos szituáció”?!
2. A szabály az volt a farkasok kifutójára belépő gondozók számára, hogy hagyják kint a telefonjukat! Ezt azzal támasztották alá, hogy a telefont a farkasok ellophatják és az egy „természetellenes elem a területen”. (A fizető vendégek, akik kamerát vittek be a nyakukba akasztva és telefonokat a zsebükben mind természetesek voltak? Én úgy gondolom, nem.)
3. Habár azelőtt rendszerint két gondozó együtt lépett be, amikor a farkasokat látogatták, ez a (nem hivatalos) szabály egy ponton értelmetlennek tűnt (azaz nem volt gazdaságos) így ezek után egy gondozó, egyedül is bármikor bemehetett a farkasokhoz. Ez a gyakorlat azokban az években, melyek a végzetes balesethez vezettek nem csak, hogy meg volt engedve, hanem ösztönözve volt a farkasok és a gondozók között egyre romló kapcsolat ellenére. Néhányan azt gondolhatják, hogy a romló kapcsolat egy nagy ragadozóval extra biztonsági intézkedésekért kiált, de Kolmårdenben nem ez történt.
4. Az emberektől és állatoktól érkező, nyilvánvaló figyelmeztető jelek mellőzése majdhogynem egy valláshoz volt hasonló és visszavezethető az „arroganciára” vagy hívhatjuk tudatlanságnak. A bíróság kimondja, hogy „a tudatlanság nem mentesít” és bár az arrogancia nem illegális, igen jól ismert gyilkos.

5. Végső, fatális hiba
A főpróba 2011-ben: hasonló támadás történt egy évvel korábban (2011. májusában), ami ugyanígy lehetett volna végzetes. Egy másik gondozót kerítettek be és támadtak meg a farkasok. Az egyik farkas azonnal megharapta, ahogy belépett a területre, majd miután leült a bekerített területen belül, megint megharapták (egy másik farkas). Mindkét alkalommal megragadta a farkasokat a tarkójukon levő bőrnél fogva, hogy megbüntesse őket. A második alkalommal, mikor megragadta a farkast, az összes farkas viselkedése megváltozott, körözni kezdtek körülötte — rést keresve a támadásra.

Tudjuk az incidensről szóló jelentéséből, hogy neki volt alkalma volt kijutni a kifutóból a támadás egy korai szakaszában, míg a farkasok össze voltak zavarodva, de újra átgondolta és tulajdonképpen messzebb ment a kifutóban, hogy folytassa a „harcot”. Miért?

Emlékezett a képzésre, ahol azt mondták: „Soha ne hátrálj meg, vagy kiesel a falkából”. Szóval nem volt hajlandó „meghátrálni” annak ellenére, hogy ijedt volt és egyértelműen nyolc, két éves farkas támadása alatt állt. Csak mikor a támadás folytatódott és fokozódott, akkor realizálta, hogy itt nem nyerhet, és kezdte el félteni az életét. Nem volt sem rádiója, sem telefonja! A zavaró tényező újra megjelent és ez nyitott újabb utat a menekülésre, egy oldalsó kapun keresztül — végig harcolva. A nő sikeresen kijutott a kifutóból azalatt a másodpercnyi zavarás alatt, de soha nem volt képes újra együtt dolgozni a farkasokkal. Úgy becsülte, hogy a támadás több, mint 30 percig tartott.

Kolmården a 2011-es támadásról tudomást szerezve sem hajtott végre változtatásokat a kockázat felbecsülésében, a biztonsági intézkedésekben vagy a farkasok kezelésében.
Valójában:

• Az incidenst helytelenítették és eltussolták (még néhány kolléga előtt is) és a vezetőség nem vette komolyan a gondozó beszámolóját a farkastámadásról. Sőt, miután megtudták mi történt, úgy döntöttek, hogy „nem szükséges változtatás”.
• Minden állatkertnek van vészhelyzeti terve és a veszélyes állatokat felsoroló listái. A farkasok nem voltak részei semelyik veszélyes állatokkal kapcsolatos listának Kolmårdenben.

Záró gondolatok
A leginkább végzetes biztonsági hiba annak elmulasztás volt Kolmårdenben, hogy kötelezően mindig minimum két ember legyen jelen, amikor belépnek a farkasok területére.

Ha bármelyik, a farkasok kezelésével kapcsolatos hibáról azt lehet mondani, hogy „még inkább végzetes”, mint a többi, akkor az az a tény, hogy a gondozókat fizikai büntetésre és a farkasokkal való harcra utasították és arra, hogy „soha ne veszítsenek csatát egy farkassal szemben”. Azt mondták, emiatt a gondozó elveszítené az „Alfa-státuszát” a farkasokkal szemben és többé nem tudná irányítani őket (azaz elveszítené a munkáját). A jól dokumentált 2011-es eset után (fent), nyugodtan feltételezhetjük, hogy az áldozat 2012. június 17-én szintén visszatámadt, ahogy a képzése diktálta mikor provokálták vagy megtámadták pontosan ugyanazok a farkasok, ahelyett, hogy passzívan viselkedett és visszavonult volna.

Ugyanakkor a farkasok egy évvel idősebbek lettek és a kapcsolat közöttük és a gondozók között tovább romlott. Valószínűleg nagyon apró figyelmeztető jel után nagyon kevés idő volt a reagálásra az első támadó farkas esetében. Bár a kapu csak 4 méterre (13 láb) volt mögötte, soha nem érte el — vagy soha nem is próbálta. A boncolás és a rendőrségi nyomozás azt mutatta, hogy a halál gyorsan bekövetkezett, bár a testét nem találták meg hozzávetőlegesen 2 órával későbbig. Noha néhány zsákmányszerzést követő viselkedés (védelmezés, stb.) megfigyelhető volt, mikor kihozták a testet, a támadás nyilvánvalóan a (kölcsönös) szociális agressziónak köszönhető, nem a zsákmányszerzésnek.

Ez a végzetes baleset tényleg a fogvatartott farkasok kezelésének „tökéletes vihara”, ahol a sok elkövetett hiba összegyűlt egy időben és helyen.

Az ügy ebben az évben kerül bírósági tárgyalásra (2016). Kolmårdent megvádolták gondatlansággal és, azzal, hogy egy gondozó halálát okozták. A fő zoológus szintén ezekkel a vádakkal néz szembe.

Az, hogy az állatkert felelős a 30 éves gondozó haláláért, megkérdőjelezhetetlen véleményem szerint, de a „jogi felelősségről” a bíróság hivatott dönteni. Én közömbös vagyok, mert ez egyáltalán nem változtat a múlton és nagyon keveset a jövőn.

A célom az, hogy ha egy mód van rá, minél több gondozó és állatokkal foglalkozó szakember tanuljon ebből a balesetből. Tudja és értse meg, mi ment félre és miért. Az egésznek semmi köze a farkasokhoz, csak az emberekhez és a pénzhez. És az is biztos, hogy semmi köze a fiatal gondozóhoz (R.I.P.).

Ui.: A család kérése, hogy az elhunyt neve ne kerüljön nyilvánosságra.

Forrás: Animal Zoolution, 2016. február 19.
Írta: Runar C. Næss
Fordította: unDOGmatik
(A képek illusztrációk)

Ajánlott olvasmányok:

Barnard, Christopher J. 2004. Animal Behaviour: Mechanism, Development, Function and Evolution. Harlow: Pearson Education Limited.

Beaver, Bonnie V. G. 1999. Canine Behavior: A Guide for Veterinarians. College Station: W.B. Saunders Company.

Carlstead, Kathy 2009. A comparative approach to the study of keeper-animal relationships in the zoo. Zoo Biology 28 (6): 589–608.

Handelman, Barbara H. 2008. Canine Behavior: A Photo Illustrated Handbook. Wenatchee: Dogwise.

Hediger, Heini 1950. Wild Animals in Captivity. London: Butterworths Scientific Publications. ― 1968. The Psychology and Behaviour of Animals in Zoos and Circuses. New York: Dover Publications.

Hosey, Geoff R; Melfi, Vicky A; Pankhurst, Sheila J. 2009. Zoo Animals: Behaviour, Management and Welfare. Oxford: Oxford University Press.

Kiiroja, Laura 2014. The zoosemiotics of socialization: case-study in socializing Red Fox (Vulpes vulpes) in Tangen Animal Park, Norway. [Master’s thesis]. Tartu: University of Tartu Department of Semiotics.

Kull, Kalevi; Torop, Peeter 2003. Biotranslation: translation between umwelten. In: Petrilli, Susan (ed.) Translation Translation. Amsterdam: Rodopi, 313-328. Reprinted in: Maran, Timo; Martinelli, Dario; Turovski, Aleksei (eds.). 2011. Readings in Zoosemiotics, 411-425. Berlin: De Gruyter Mouton.

McDougall, Peter T; Réale, Denis; Sol, Daniel; Reader, Simon M. 2006. Wildlife conservation and animal temperament: causes and consequences of evolutionary change for captive, reintroduced and wild populations. Animal Conservation 9: 39-48.

Ramirez, Ken T. 1999. Animal Training: Successful Animal Management Through Positive Reinforcement. Chicago: Shedd Aquarium.

Pryor, Karen 1999 (1984). Don’t Shoot the Dog! The New Art of Teaching and Training. New York: Bantam Books.

Tønnessen, Morten 2009. Umwelt transitions: Uexküll and environmental change. Biosemiotics 2 (1): 47–64. ― 2011. Umwelt transition and Uexküllian phenomenology. An ecosemiotic analysis of Norwegian wolf management. [Doctoral dissertation]. Tartu: University of Tartu Department of Semiotics.

Uexküll, Jakob von 1982. The meaning-carrier. The theory of the composition of nature. The Theory of Meaning. Semiotica 42 (1): 26-33, 52-59. Reprinted in: Maran, Timo; Martinelli, Dario; Turovski, Aleksei (eds.). 2011. Readings in Zoosemiotics, 61-76. Berlin: De Gruyter Mouton.

Wenner, Adrian M. 1969. The study of animal communication: An overview. In: Sebeok, Thomas A. and Ramsey, Alexandra (eds.). Approaches to Animal Communication, 232-243. Mouton: The Hague. Reprinted in: Maran, Timo; Martinelli, Dario; Turovski, Aleksei (eds.). 2011. Readings in Zoosemiotics, 111-122. Berlin: De Gruyter Mouton.

Yin, Sophia 2007. Dominance Versus Leadership. CompediumVet.com 7: 414-417.

A környezetgazdagítás helyes kivitelezéséhez elengedhetetlen a célorientált gazdagítási terv kidolgozása, melynek a lépései az 1. ábrán láthatóak. A gazdagítás mindig fajspecifikus, tehát fontos ismerni az adott állat természetes viselkedését és ökológiai fülkéjét, valamint az egyed múltját, a kifutó korlátait (nem csak bedobálni a régi dolgokat) (Mellen & MacPhee 2001). Ez a módszer a választás lehetőségéről szól, amit az állat hozhat meg a saját környezetében (kölcsönhatásba akar-e lépni az adott eszközzel, ha igen, akkor milyen módon, mennyi ideig, milyen gyakran; de dönthet úgy is, hogy nem reagál semmit). (Animal Keepers' Forum, http5, http6).

A célkitűzések során először meghatározásra kerülnek azok a fajspecifikus viselkedésformák, amiket el szeretnénk érni. Megnézzük, hogy ezekhez milyen eszközök szükségesek, továbbá, hogy miként tudjuk garantálni az állat biztonságát.

A terveket úgy kell kialakítani, hogy azokat számos tényező befolyásolhatja, így legyenek kellően dinamikusak, szükség esetén módosíthatóak. A tervezés része a környezetgazdagítás jóváhagyása, a szükséges elemek beszerzése, és a szerepek (ki, mit, mikor csinál) valamint a felelősségvállalás tisztázása. A különböző gazdagítási eszközöket változatos sorrendben, különböző helyzetekben érdemes alkalmazni, ezáltal megelőzve, hogy az állat érzéketlenné váljon, vagy megszokja őket.

Az egész folyamatot, a célkitűzésektől a kivitelezésig, részletesen dokumentáljuk a nyilvántartási naplóban, majd kiértékeljük (milyen típusú környezetgazdagítás került bevezetésre, mennyi ideig marad a kifutóban, milyen választ adott rá az állat, sikerült-e elérni a kellő hatást, vagy változtatásra van szükség stb.) (Animal Keepers' Forum, http2, http7).

A viselkedés megfigyelése az egyik legegyszerűbb eszköze annak, hogy értékeljük a környezetgazdagító technikákat (Duncan 1997, Wettlaufer & Smith 2010). A megfigyelés segítségével jobban meg tudjuk határozni, hogy a kifutót hogyan hasznosítják az állatok, milyen berendezéseket preferálnak, illetve hogy a gazdagító elemek okoznak-e számszerűsíthető változást a kívánatos vagy nem kívánatos viselkedésekben. Az abnormális viselkedés, a stressz jelenléte a nem megfelelő környezetre utalhat (Duncan 1997). A valódi környezetgazdagítás csökkenti a stresszt és nem növeli, tehát nem gyakori/véletlenszerű drámai változások sorozata zárt térben. A hirtelen, nagymértékű változás/újdonság gyakran megijeszti vagy összezavarja az állatokat, félelmet, stressz reakciót válthat ki (menekülés, hiperaktivitás, levertség stb.) (http5), ez egyértelműen kerülendő, viszont nem szabad összetéveszteni a kezdeti óvatossággal (http6). A fogságban tartott állatok viselkedését a vadon élőkéhez hasonlítva értékelhetjük. A jó fizikai állapot szintén megfelelő indikátor, hiszen a kóros soványság (stressz) vagy a túlsúly (unalom) nem megfelelő tartási körülményekre utal. A stressz kimutatására alkalmazható a kortizol, szerotonin és a glukagon szint mérése valamint a fehérvérsejt (leukocita) szám változása (Duncan 1997). A környezetgazdagítás sikerességét bizonyítja a megnövekedett élettartam, az eredményesebb reprodukció vagy a jobb egészségi állapot (Newberry 1995). Tartozunk az állatoknak annyival, hogy jó életminőséget biztosítunk számukra, ahol boldogulni tudnak, és nem csak túlélni (http5).

Fontos megemlíteni, hogy a környezetgazdagítással összefüggő sérülések/halálozási ráta nagyon alacsony, de minden gazdagítás jelent valamennyi kockázatot. A környezet bonyolultabb ezért veszélyesebb, mint egy steril kifutó. A legtöbb problémát a nem megfelelően kivitelezet környezetgazdagítás és az eszközök karbantartásának hiány okozhatja (Duncan 1997). Ahhoz, hogy csökkentsék a kockázatot és, hogy megelőzzék az esetleges baleseteket a gondozóknak mindent meg kell tenniük (http6).

Irodalomjegyzék:

Animal Keepers' Forum, Vol. 29, No. 2, pp. 54-56. American Association of Zoo Keepers, Inc.

Duncan, A. E. (1997): A veterinary assessment of the risks and benefits of environmental enrichment. DMV, Detroit Zoological Institute, Royal Oak, 7 p.

Mellen, J. & MacPhee, M. S. (2001): Philosophy of Environmental Enrichment: Past, Present and Future. Zoo Biol. 20:211-226

Newberry, R. C. (1995): Environmental Enrichment: Increasing the Biological Relevance of Captive Environments. Appl. Anim. Behav. Sci. 44:229-243

Wettlaufer, D. & Smith, L. (2010): Enrichment Suggestions for Captive-born, Hand-reared Jackals Held in Captivity. Cheetah Outreach, Cape Town, 17 p.

http2 https://www.aza.org/ Enrichment 2016.02.28.

http5 http://rainbowsnakes.tumblr.com/post/119229812584/environmental-enrichment-for-reptiles-what-why Environmental Enrichment for Reptiles 2016.03.01.

http6  http://www.enrichment.org/ The Shape of Enrichment 2016.02.22.

http7 http://www.animalenrichment.org/ Animal Enrichment 2016.04.10.

A környezetgazdagításnak több típusa van, ezek nem egymást kizáró kategóriák, gyakran átfedik egymást.

A társas gazdagítás történhet fajtársakkal, de fontos figyelembe venni, hogy az adott faj a természetben csapatban (pl. csimpánz) vagy egyedül (pl. puma) él. A szociális csoportok összeállításánál a természeteshez hasonló (stabil, harmonikus) összetétel szükséges, hogy megkönnyítsék a takarmányozást, ápolást és társas, területi, valamint udvarlási viselkedést. Keverten is tarthatók a fajok, ha közöttük szimbiotikus kapcsolat vagy kiegészítő tevékenység van (pl. ló és kecske vagy kevert papagáj raj). Környezetgazdagítást jelent az emberek társasága (gondozó, tréner, látogatók), valamint egyéb tárgyak (pl. tükör, plüssállat).

A kognitív gazdagítás szellemi stimulálást (feladvány-etető, tréning, probléma megoldás), mentális kihívást (új tapasztalatok pl. szokatlan táplálék, új tárgy, illat) biztosít az állat számára. A viselkedéskondicionálás fontos része a környezetgazdagításnak, az állatok ezeken a tréningeken önként, saját akaratukból vesznek részt, és lehetőségük van egy új viselkedés megtanulására.

A fizikai környezet számos lehetőséget biztosít a környezetgazdagításra, ilyenkor a kifutó teljes használatának ösztönzése a cél (érdekes, változatos, bonyolult élőhely). Történhet kifutó átrendezéssel (pl. vizuális akadályok, mászó fák, pihenő helyek, magaslatok és kilátó helyek), különböző struktúrákkal (új-más formájú, mennyiségű talaj, vizes elemek), búvóhelyek kialakításával (fészek/odú, ezekhez változatos fészek anyagok), új tárgyak vagy játékok behelyezésével. A fizikai környezethez tartoznak az időjárási tényezők is (fény, hőmérséklet, páratartalom, szél), amik szintén hatással vannak az állatra.

Az érzékszervi gazdagítás célja, hogy stimulálja az állat szaglását, tapintását, hallását, látását és ízérzékelését, ezáltal kiváltsa a faj specifikus választ (pl. területi, reprodukciós vagy vadászviselkedés). Az állatok szenzoros rendszerei jellemzően igen eltérőek, és döntő szerepet játszanak a túlélésükben. 
A környezetgazdagítás során felhasznált szagingerek lehetnek természetesek (pl. feromonok, zsákmány szaga, irha, levedlett bőr, vizelet, trágya), vagy mesterséges illatok (pl. fűszerek, parfümök). Tapintható ingerek közé tartoznak a különböző eszközök, amiket lehet manipulálni, valamint az eltérő anyagok textúrái (pl. földhalom, szalma, takaró, papír, vászonzsák, karton vagy fa). Akusztikus ingerek a természetes hangok (pl. állat vokalizációk visszajátszása), vagy mesterséges zajok (pl. csengő, xylofon, rádió). Vizuális ingernek számítanak a különféle színes eszközök, játékok, tárgyak (amiket mozgat a szél vagy a víz), más állatok (pl. préda), vagy kifutók látványa, videó prezentációk, illetve tükrök. Íz ingerek közé tartoznak az élelmiszer gazdagítások, sprék vagy italok.

Az élelemmel kapcsolatos gazdagítás során különféle, a faj számára biológiailag megfelelő takarmánnyal segítik elő a természetes táplálkozó viselkedést (pl. vadászat, gyűjtögetés). A táplálék lehet nyers/fagyasztott/főtt, puha/kemény, sima/durva, könnyű/nehéz. Az étrend változtatása, új eleség felkínálása (pl. dinnye hiénának, fagyasztott gyümölcslé patkányoknak), vagy a takarmány felszolgálásának módosítása (pl. problémadoboz, feladvány-etető, szétszórás, rejtés, elásás) remek módja a környezetgazdagításnak. (Animal Keepers’ Forum, Baumans 2005, Wettlaufer & Smith 2010, http2, http5, http6). 

Környezetgazdagítási eszközöknek hívják azokat a tárgyakat (újak vagy már meglévőek), amiket az állat manipulálhat. A természetes anyagok (pl. eltérő méretű ágak, széna, fenyőtoboz, gyümölcsök, hüvelyesek, tollak, madárfészkek, kígyóbőr) mindig kéznél vannak, de használhatóak az ember által alkotott tárgyak, mint például autómosó henger, boomer labdák, autógumik, kong játékok, vagy épített elemek (pl. problémadoboz), különböző PVC csövek. A környezetgazdagítás során nem csak az állatok viselkedését gazdagítjuk, hanem a környezetet is védjük az újrahasznosítással (pl. karton dobozok, papírzacskók, újságok, papír forgácsok, régi ruhák, telefonkönyvek) (Animal Keepers' Forum, http2).

Irodalomjegyzék:

Animal Keepers' Forum, Vol. 29, No. 2, pp. 54-56. American Association of Zoo Keepers, Inc.

Baumans, V. (2005): Environmental Enrichment for Laboratory Rodents and Rabbits: Requirements of Rodents, Rabbits, and Research. D.V.M. Utrecht University, Netherlands, 9 p.

Wettlaufer, D. & Smith, L. (2010): Enrichment Suggestions for Captive-born, Hand-reared Jackals Held in Captivity. Cheetah Outreach, Cape Town, 17 p.

http2 https://www.aza.org/ Enrichment 2016.02.28.

http5 http://rainbowsnakes.tumblr.com/post/119229812584/environmental-enrichment-for-reptiles-what-why Environmental Enrichment for Reptiles 2016.03.01.

http6 http://www.enrichment.org/ The Shape of Enrichment 2016.02.22.

Hilda vágya, hogy ne legyen több csimpánz elszigetelve, ne legyen több elefánt leláncolva, ne legyen több tigris alultáplálva. Felkarolja azokat, akik még keveset tudnak és megtanítja őket, hogyan legyenek hang azok helyett, akik nem tudnak beszélni, védelmező azok helyett, akik nem tudnak menekülni és megmentő azoknak, akik nem tudják megmenteni magukat.

A fogságban élő csimpánzok őrangyala
• közel 30 éves tapasztalattal rendelkezik egzotikus fajok állatkerti tartásáról, gazdagításáról és képzéséről
• környezetgazdagítási szakértő, tréner, oktató, kutató, viselkedési menedzser
• karrierjét a fogságban élő főemlősöknek szentelte, valamit több száz más faj számára igyekszik környezet és viselkedésgazdagítást biztosítani, hogy boldogok, egészségesek és kíváncsiak lehessenek
• szenvedélye az állatjólét, a környezetgazdagítás és a globális védelem
• ingyenes vagy olcsó, újrahasznosíthatóan kivitelezhető ötletekből egyszerű, gyors programokra szakosodott
• elősegíti és felügyeli az állatkertek munkáját, fokozza a fogságban tartott állatok mentális jólétét, faj-megfelelő viselkedését (táplálkozás, kölyökgondozás)
• segíti az állatok összeszoktatását, a traumatizált és a viselkedés problémás egyedek kezelését
• előadásokat és workshopokat tart különböző témákban pl. kifutó növelés, állat képzés, protokollok
• nagykövetként konzultál az állatkertekkel állatjóléti kérdésekről helyi, nemzeti és nemzetközi szinten (India, Izrael, Katar, Egyiptom, Egyesült Arab Emírség, Mexikó, Paraguay, Argentína, Chile, Kína és más országok)
• az AZA (Association of American Zoos and Aquariums) viselkedés tudományos tanácsadó csoport (BSAG) tagjaként segítséget nyújt, hogy minél több állatkert AZA-akkreditált intézmény lehessen
• számos cikk szerzője a National Geographic-nál és hamarosan bemutatásra kerül a róla szóló dokumentumfilm „Egy hét csere” címmel

„Csinálom a munkám, mert szeretem ezt.
Meg tudom mutatni az embereknek, hogy nem tehetetlenek és nem kell reménytelennek lenniük. Még akkor sem, ha nincs pénzük, se erőforrásaik, akkor is képesek sokkal jobban gondoskodni… Ti vagytok ezeknek az állatoknak a gondozói, az életük a ti kedvességetektől függ, attól, hogy mennyire szeretitek őket és mennyire törődtök velük. Ti kell, hogy legyetek a szemük, a fülük. Ők nem tudják elmondani a problémáikat, nem tudnak beszélni hozzátok. Nektek az a mindennapi kötelességetek, hogy a legjobban teljesítsetek értük.
Egy hetem van, hogy változást hozzak.”

Mi vonzott ahhoz, hogy a karriered az állatok gondozásáról szóljon?
Hilda Budapesten született és tipikus városi lányként nőtt fel, de a nyarakat a nagyszüleinél töltötte. Már nem emlékszik sok mindenre, de arra igen, hogy növények és állatok vették körül, mindenhova mezítláb ment, gyümölcsöt evett a fákról, etette a csirkéket és takarított az istállóban.
„Még mindig emlékszem a csodálatos pajta szagra – a friss szalma, a tehenek lehelete és a tej illata! Azt hiszem így kezdődött minden. Mindig tudtam, hogy állatokkal fogok dolgozni.”
Akkoriban a legtöbb ember úgy gondolta, hogy csak a férfiak foglalkozhatnak nagy állatokkal, a nők inkább maradjanak otthon és gondozzák a gyerekeket. Ennek ellenére Hildának érettségi után sikerült elhelyezkednie a Fővárosi Állat- és Növénykertben, mint állatgondozó (kisemlősökkel foglalkozott és kézből nevelte az állatkölyköket, majd egy csimpánz családdal dolgozott). Tanulmányait az ELTE-n folytatta, ahol a biológia-földrajz szakot végezte el, ezt követően 26 éves korában férjével az USA-ba költöztek.

Miért pont a csimpánzok?
1989-ben kezdett el dolgozni az Arizonai Főemlős alapítványnál, ahol csimpánzokról kellett gondoskodnia. Ez a tapasztalat gyökeresen megváltoztatta az életét: a csimpánzok teljesen új szintre emelték a problémamegoldó képességét és a türelmét.
„Míg néhány faj rendkívül intelligens, véleményem szerint a csimpánzok állnak a legközelebb az emberhez viselkedési szempontból. A szociális készségeik, a politika, a ravaszság, szeretet, gyűlölet, együttérzés, hazugság, csalás, gyász, csókolózás, ölelgetés, gyilkolás, védelmező- ápoló viselkedés, önzetlenség stb. teljesen emlékeztet az emberekre. A rövidtávú memóriájuk jobb, mint az embereké: ők is beszélgetnek veled, hazudnak, meggyőznek dolgokról, vagy új definíciókat alkotnak, ha nem ismernek egy szót.”
A munka felejthetetlen élmény volt, ami kitörölhetetlen benyomást tett rá, és rendíthetetlen szószólója lett a csimpánzoknak.
„Ha 85 csimpánzzal kell együtt dolgoznod és új emberként kerülsz közéjük, az életed már soha nem lesz ugyanaz. Az állatok minden nap próbára tesznek: ha kiabálsz vagy fizikailag próbálsz rájuk hatni, akkor semmit nem tudsz elérni, csak utálni és félni fognak tőled. Ahelyett, hogy megpróbálnád megváltoztatni őket, téged kell befogadniuk. Ha kedves vagy és soha nem élsz vissza a bizalmukkal, lehet, hogy olyan szerencsés leszel, hogy megtapasztalhatod a varázslatot. A mély szeretetet, bizalmat, megértést és barátságot, amit soha nem gondoltam volna az ember és más fajok között. Minden egy teljesen új szintre kerül, és hirtelen el sem tudod képzelni, hogy ne dolgozz velük.”

Hogyan kezdődött el az állatkertes projekt?
2002-ben lett Viselkedésgazdagítási és Nemzetközi Állatjóléti koordinátor a Phoenix Állatkertben, ahol különböző fajokkal dolgozott, de mindig a főemlősök maradtak a középpontban. Elindította és felügyelte az állatkert átfogó viselkedés- és környezetgazdagítási programjait és állatképzésből mentorálta a személyzetet, gyakornokokat valamint önkénteseket.
2006-ban részt vett egy konferencián, ahol a gazdagításról szóló előadása után folyamatosan csöngött a telefonja és elárasztották az emailok más állatkertekből, hogy ők miként tudnának hasonló programot csinálni.
2007-ben a ChimpanZoo igazgatója, Virginia Landau vette fel vele a kapcsolatot egy közös kooperatív munkára. Aminek eredménye egy egyedülálló projekt lett: Hilda elutazik a világ állatkertjeibe, hogy segítsen az állatjólét javításában. Bizonyos - például fejlődő országokban lévő - állatkertek korlátozott ismeretekkel rendelkeznek, nincsenek megfelelő anyagi és fizikai körülményeik, így a vadállataik gyakran egyedül élnek egy steril környezetben (beton padló, nincsenek mászó és pihenő helyek). Sokszor alultápláltak, sérültek és különböző viselkedés problémáik vannak. A problémát bonyolítja, hogy mikor Hilda meglátogat egy ilyen intézményt, általában csak egy hete van a fejlesztésekre. A fennmaradó időben értékel, tárgyal és improvizál, azonnali változásokat hoz létre korlátozott forrásokból. Az állatkerti dolgozónak kezdetben gyakran vannak kétségei és félelmei a javasolt változtatásokkal kapcsolatban, de az egy hét végére általában megváltoznak az érzelmeik.

Miért fontos szerinted a környezetgazdagítás?
„ Az emberek azt hiszik, hogy a viselkedésgazdagítás nem más, mint szórakoztató állatok, akiknek egy játékot dobtak.”
Függetlenül attól, hogy a viselkedésgazdagítás során változások történnek az állat kifutóján, takarmányában, az eredeti cél az, hogy az állatok lehetőséget kapjanak természetes viselkedéseik végzéséhez, akár csak a vadonban.
„Ha egy gazdagító eszközt adsz az állatnak, lehetősége van választani, hogy kölcsönhatásba lép vele, vagy nem. Ez a nagy különbség. Pont, mint az embereknél. Ha nincs más választása úgy érzi tehetetlen, reménytelen, dühös és depressziós lesz.”
Lehet, hogy nem szép az emberi szemnek egy környezetgazdagítás, de a kulcsszó itt a funkcionalitás. A cél, hogy ösztönözzük az állatot a természetes képességeinek használatára, ezáltal elősegítsük a fajnak megfelelő viselkedéseket. Ez egyfajta kontroll a környezetükkel szemben, ami lehetővé teszik számukra a döntéseket, és új tapasztalatokat biztosítanak.
„Fontos az állatgondozóknak megérteni, hogy még egy bot és egy pohár joghurt vagy egy doboz is enyhítheti az állat bénító unalmát.”
A vadon élő állatok egy összetett és változatos élőhelyen élnek, ahol szélesebb körű természetes viselkedést mutatnak, melynek legtöbbje saját döntés (alvás, élelemkeresés, tisztálkodás, harc a fajtársakkal stb.). Tehát egyfajta kontrollal rendelkeznek a környezetükkel szemben. A fogságban tartott állatok viszonylag kicsi, zárt élőhelyeken élnek, ahol nincs akkora komplexitás és nagyobb a kiszámíthatóság. Ezért is mutatnak sokkal kevesebb természetes, fajra jellemző viselkedést, hiszen korlátozottak a lehetőségeik, és gyakran döntöttek helyettük. Ez a mi emberközpontú elképzelésünk, hogy azt hisszük tudjuk mi a legjobb nekik. Így viszont az állatoknak sokkal kevesebb lehetőségük van a környezetük kontrollálására. A valódi szabadságot nem a kifutó, hanem a döntési szabadság határozza meg. Azáltal, hogy (viselkedés és környezet) gazdagítást végzünk az állatnak egy választást biztosítunk, hogy mikor, hol, hogyan és hogy akar kölcsönhatásba lépni valamivel, vagy úgy dönt, hogy figyelmen kívül hagyja azt. A környezetgazdagítási programok segítenek az állatkerteknek megérteni és kivitelezni az alapvető állattartási eljárásokat.
„Nem tudom eléggé hangsúlyozni, hogy az oktatás a kulcs.”

Mi különbözteti meg a jó állatkerti élőhelyet a szegénytől?
„A funkcionalitás. Az emberek általában azt hiszik, azért nem tudnak jó élőhelyet biztosítani, mert nincs pénz, a kifutó túl kicsi, vagy olyan kiállítást hoznak létre, ami tetszik az emberi szemnek, de az állatok nem tudják hasznosítani. A kérdés az, hogy egy kifutót hogy lehet felhozni egy olyan szintre, hogy kiszolgálja az állat szükségleteit.”
Hasznosítva van mind a három dimenzió vagy minden állatnak ugyanolyan kis helye van? Ha a ketrec alja beton vagy meg kell szüntetni azt, vagy biztosítani az állatnak almot, hogy kiválaszthassa hol szeretne lenni. A beton egy egészségtelen merev felület, amit az állat nem tud manipulálni. Van az állatnak magánélete? Mit tud csinálni a kifutóban? Milyen takarmányt kap és mikor? Használhatja a mentális képességeit? Egyedül van vagy szociális csoportban?

Mit gondolsz, hogyan segíthetnek az állatkertek megmenteni a csimpánzokat?
(Mint mindig) az oktatás a kulcs. Ha az emberek megértik, hogy a csimpánzok nem tudnak fennmaradni, ha kis korban elszakítják és elszeparálják őket a társaiktól (ugyanúgy ahogy az embereknél, a párzás nem ösztönös, hanem tanult viselkedés). Ha nem választják külön a hímeket. Mert ha ezt továbbra is így folytatják, a fogságban élő csimpánzoknak nem lesznek megfelelő szociális készségei arról hogyan kell táplálkozni, szaporodni vagy utódot nevelni.

Mi a legnehezebb része a munkádnak?
A szakmán belül, azt hiszem nyugodtan mondhatjuk, mindennel találkoztam. Láttam szenvedő állatokat a legszörnyűbb körülmények között a világ minden táján. Láttam állatokat (nem csak csimpánzokat) éhesen, bántalmazva vagy elmebetegen valamelyik sarokban egy üres ketrecben. Láttam üres tekinteteket, amiket soha nem lehet elfelejteni. Néha úgy érzem reménytelen, tehetetlen és dühös vagyok. Ilyenkor sokat segítenek a hasonlókat megélt barátaim, mint például Jane Goodall. Amikor beszélek vele úgy érzem bármit meg tudok csinálni és nincsen semmi baj.

Mire vagy a legbüszkébb?
„Amikor látom, hogy az állat megkönnyebbült.”
Ha egy állat, aki mindig egyedül ül egy üres beton ketrecben inaktívan és letargikusan, majd miután megtörténik a változás békésen keresgéli az élelmet a szalma között, rágja a friss takarmányt, játszik az új játékokkal vagy csak boldogan pihen valami kényelmesen szemben a betonnal. Ez a kedvenc része a munkámnak. Vagy ha látok egy kölyök csimpánzt, aki fut át a ketrecen a nyitott ajtón át, miközben a pótanya kinyitja a karját és hosszú ideig csak ölelik egymást, mintha biztosak akarnának lenni abban, hogy soha többé nem lesznek egyedül – erre a pillanatra vagyok a legbüszkébb. És közben te csak állsz ott és csendesen siratod a pillanatod, és tudod, hogy ezentúl minden rendben lesz.

Irodalomjegyzék:

http://voices.nationalgeographic.com/2016/08/07/phoenix-zoo-and-jane-goodall-institute-join-forces-to-improve-animal-welfare-around-the-world/ 2017.01.25
http://news.janegoodall.org/2016/11/16/qa-hilda-tresz-guardian-angel-captive-chimps/ 2017.01.25
http://kjzz.org/content/409055/puzzles-mud-and-animal-welfare-phoenix-zoo-and-around-world 2017.01.25
http://phoenixzoo.org/2016/04/20/8382/ 2017.01.25
https://www.facebook.com/a.week.to.change/?ref=nf 2017.01.25

A környezetgazdagítás az abnormális viselkedésformák megjelenésének csökkentése mellett egyéb viselkedésproblémák megoldásában is segítséget nyújthat (Duncan 1997).

Abnormális és öncsonkító viselkedések (pl. szőrtépkedés és harapdálás főemlősöknél, tolltépkedés madaraknál, farok rágás macskáknál) mérséklése, esetleg megszüntetése (Baumans 2005, Duncan 1997, Wettlaufer & Smith 2010). Kimutatták, hogy a makákóknál alkalmazott környezetgazdagítás (pl. papírtépkedés, élelemadagoló kong játék) csökkenti az abnormális és öncsonkító viselkedésformák előfordulását. Egy nőstény leopárd krónikus szőrtisztogatása és farok nyalogatása azután csökkent, hogy egész csirketetemet kapott a takarmányozás során (Duncan 1997). Az állatkerti zsiráfok körében gyakori abnormális viselkedés a nem ehető tárgyak (pl. fal) nyalogatása. Ez valószínűleg a takarmányozással és a kérődzéssel áll kapcsolatban, miután lehetőséget biztosítottak számukra a természeteshez hasonló táplálkozásra, csökkent a sztereotip viselkedésük (Fernandez et. al. 2008).

A többi állattal szembeni agresszió csökkentése. Több faj esetében is igazolták, hogy a táplálék elrejtése és szétszórása a kifutóban csökkentette az állatok közötti agonisztikus viselkedést a takarmányozási idő alatt (Duncan 1997). A jó kifutó a vizuális akadályok és a megfelelő számú búvóhely segítségével is minimalizálja az agressziót (Baumans 2005). Menhelyen élő farkasoknál és kutya-farkas hibrideknél az emberi foglalkozás után nőtt az egyedek aktivitása, a barátságos viselkedések előfordulásának gyakorisága, többet játszottak egymással, emellett a sztereotip futkosás is csökkent illetve bizonyos egyedeknél meg is szűnt (http4).

A természetes, fajra jellemző viselkedésformák számának növelése. A környezetgazdagítás általában az egyedek közötti interakciók számát is fokozza, továbbá növeli a fizikai aktivitást: stimulálja, mozgásra ösztönzi az állatokat. Főemlősöknél (gorillák és orángutánok) azt találták, hogy az aktivitás leginkább új tárgyakkal növelhető (Duncan 1997).

A sztereotip viselkedéselemek gyakoriságának csökkentése és a passzivitás megszüntetése (Baumans 2005, Duncan 1997, http5). A pápaszemes medvék számára készített mézadagoló aktivitásra és célorientált viselkedésre sarkallja az állatokat, emellett csökkenti a sztereotip viselkedéselemek előfordulását (Fishbacker & Schmid 1999). A tigriseknél alkalmazott problémadoboz csökkentette az állatok táplálkozó viselkedésével (időre etetés) kapcsolatos frusztrációt, így mérséklődött a sztereotip járkálás (Jenny & Schmid 2002). A fókák számára nyújtott környezetgazdagítás csökkentette a sztereotip viselkedést (mintaúszás), emellett növelte a felderítő viselkedést (Hunter et. al. 2002). A rókák sztereotip futkosását szintén csökkentették a környezetgazdagító elemek, de leginkább egy megfelelő búvóhely segített, mert így kizárhatták a menekülést kiváltó ingereket (Duncan 1997).

A túlzott reaktivitás és a félelmi reakciók megjelenésének enyhítése, a reprodukciós képességek javítása (Baumans 2005, Duncan 1997). Bizonyos macskafélék vizeletéből kivont kortizol szintet vizsgálva dokumentálták, hogy a környezetgazdagítás (változatos terep, „macskabútor”) csökkenti az állatok stressz szintjét, sztereotip járkálását és passzivitását (Duncan 1997) Jobban képesek alkalmazkodni a környezetükhöz, könnyebben megbirkóznak a fogság okozta kihívásokkal, valamint egy stresszes esemény után hamarabb meg tudnak nyugodni (Baumans 2005, http5), illetve fokozza a felderítő viselkedésüket és növeli az aktivitásukat. Az is bebizonyosodott, hogy a stressz elnyomja a reproduktív funkciót (Duncan 1997), a környezetgazdagítás és a tréning (interakció a gondozóval, operáns kondicionálás) egyes fajoknál (pl. egzotikus kismacskáknál, sörényes farkasoknál) tenyésztési előnyöket is nyújthat, hiszen elősegíti a természetes szülői viselkedéseket (Cummings et. al. 2007).

Bizonyos egészségügyi problémák (pl. öklendezés, táplálék felböfögése gorilláknál) megjelenésének csökkentése. A nagyragadozóknak adott egész csontok, valamint nyersbőr javítja az emésztést és csökkenti a fogkőképződést (Duncan 1997). A stressz következtében nagyobb a megbetegedés valószínűsége, ám mindez megelőzhető a környezetgazdagítással, ha az állatok kevésbé stresszelnek a mindennapok során és jobban érzik magukat, az immunrendszerük hatékonyabban működik és kisebb a valószínűsége, hogy megbetegednek (illetve hamarabb meg tudnak gyógyulni) (http5).

A tanulási képességek javulása a változatos környezet következtében. Egy bonyolultabb, érdekesebb kifutóban jobban fejlődnek a neuronális és kognitív funkciók (pl. térbeli memória) (Baumans 2005, http5).

Könnyebben kezelhető állatok a környezetgazdagítás hatására, hiszen a gazdagítás részeként végzett tréning segítségével egyszerűbben kivitelezhető néhány orvosi kezelés (pl. vérvétel, vakcinázás, általános vizsgálat) és több alapvető művelet (pl. zsilipellhetőség, szállítás) (Baumans 2005, Duncan 1997). A gazdagítás során épül a gondozó és az állata közötti kapcsolat, hiszen az izgalmas eszközöket és élményeket az állat a gondozójához társítja (Animal Keepers' Forum).

Mindemellett a környezetgazdagítás nem csak az állatok számára előnyös: növeli a gondozó ismereteit az állatairól. A megfelelő gazdagításhoz az állatkerti ápolónak utána kell járni az állatok természetes viselkedésének, megfigyelni a fogságban élő állatokat, felismerni és megbeszélni a viselkedési problémákat, valamint saját kutatást tervezni, hogy kivitelezhesse a legjobb környezetgazdagítást az adott állatnál (Animal Keepers' Forum). Az állattartó-gondozó feladata, hogy megpróbálja csökkenteni/megszűntetni az abnormális és problémás viselkedésformák gyakoriságát. A jól megtervezett és gondosan kivitelezett környezetgazdagítás tehát éppen olyan fontos pontja az állatgondozásnak, mint a táplálás vagy az állatorvosi ellátás, ezért érdemes beépíteni a minden napi alapellátásba (Animal Keepers' Forum, Baumans 2005, Wettlaufer & Smith 2010).

A fentiek együttvéve hozzájárulnak az állat stabil fiziológiai és mentális állapotához. Segítségükkel az állat kiélheti kíváncsiságát, stimulálja érzékszerveit, ezáltal az hosszabb és egészségesebb életet élhet (Baumans 2005, Duncan 1997, Wettlaufer & Smith 2010). A gazdag környezet így valóban elősegíti a fogságban élő állatok jólétét (Mellen & MacPhee 2001).

Irodalomjegyzék:

Animal Keepers' Forum, Vol. 29, No. 2, pp. 54-56. American Association of Zoo Keepers, Inc.

Baumans, V. (2005): Environmental Enrichment for Laboratory Rodents and Rabbits: Requirements of Rodents, Rabbits, and Research. D.V.M. Utrecht University, Netherlands, 9 p.

Cummings, D. & Brown, J. L. & Rodden, M. D. & Songsasen, N. (2007): Behavioral and Physiologic Responses to Environmental Enrichment in the Maned Wolf (Chrysocyon brachyurus). Zoo Biol. 26:331-343

Duncan, A. E. (1997): A veterinary assessment of the risks and benefits of environmental enrichment. DMV, Detroit Zoological Institute, Royal Oak, 7 p.

Fernandez, L. T. & Bashaw, M. J. & Sartor, R. L. & Bouwens, N. R. & Maki, T. S. (2008): Tongue Twisters: Feeding Enrichment to Reduce Oral Stereotypy in Giraffe. Zoo Biol. 27:200-212

Fishbacher, M. & Schmid, H. (1999): Feeding Enrichment and Stereotypic Behavior in Spectacled Bears. Zoo Biol. 18:363-371

Hunter, S. A. & Bay, M. S. & Martin. M. L. & Hatfield, J. S. (2002): Behavioral Effects of Environmental Enrichment on Harbor Seals (Phoca vitulina concolor) and Gray Seals (Halichoerus grypus). Zoo Biol. 21:375-387

Jenny, S. & Schmid, H. (2002): Effect of Feeding Boxes on the Behavior of Stereotyping Amur Tigers (Panthera tigris altaica) in the Zurich Zoo, Zurich, Switzerland. Zoo Biol. 21:573-584

Mellen, J. & MacPhee, M. S. (2001): Philosophy of Environmental Enrichment: Past, Present and Future. Zoo Biol. 20:211-226

Wettlaufer, D. & Smith, L. (2010): Enrichment Suggestions for Captive-born, Hand-reared Jackals Held in Captivity. Cheetah Outreach, Cape Town, 17 p.

http4 http://kutyakutatas.blogspot.hu/2014/02/farkashibrid-ember-kapcsolat.html EBológia - Farkashibrid ember kapcsolat 2016.03.01.

http5 http://rainbowsnakes.tumblr.com/post/119229812584/environmental-enrichment-for-reptiles-what-why Environmental Enrichment for Reptiles 2016.03.01.

A környezetgazdagítás „Egy dinamikus folyamat, ami javítja az állat környezetét, ezáltal hatással van annak viselkedésére és természetrajzára. A környezetgazdagítás során a változtatások azzal a céllal történnek, hogy növeljék az állatok természetes, fajra jellemző viselkedésformáinak gyakoriságát, elősegítve ezzel az állatok jólétét” (http2 AZA 1999).

A környezetgazdagítás az elmúlt 20 évben egyre kutatottabb területté vált, ami jól látható a publikációk számából is: 1985 és 2004 között 744 cikk jelent meg „ingergazdag környezet” témában. Ezek a cikkek különböző környezetben (pl. állatkert, farm, laboratórium) élő gerinces fajokat vizsgáltak több környezetgazdagítási típus (élelmiszer alapú, érzékszervi stb.) felhasználásával, eltérő témakörökben (idegtudományok, mezőgazdaság stb.) (Azevedo et. al. 2007).

Manapság már az állatkertek és vadasparkok egyre jobb körülményeket biztosítanak a náluk bemutatott állatok számára és megfelelően kielégítik a fizikai, valamint az egészségügyi igényeiket. Itt az ideje hát, hogy figyelmünket az állatok mentális szükségletei felé fordítsuk. Egyre több látogató várja el a természetes és tágas kifutókat, továbbá az állatok normális és változatos (természetes) viselkedését. A környezetgazdagítás lehetőséget ad az állatkerteknek, hogy megmutassák a nyilvánosságnak és az állatjóléti szervezeteknek, hogy törődnek az állataik összes igényével (Duncan 1997).

Legalább három dolog miatt fontos, hogy megértsük az állatkertben élő állatok viselkedését. Először is, hogy biztosítsuk számukra a jólétet, másodszor, hogy a látogató pozitív élményekben részesüljön, harmadszor pedig, hogy a kutatások eredményeit a későbbiekben hasznosítani lehessen. Az állatok környezetének fő jellemzői: rendszeresen jelenlévő nagyszámú ismeretlen ember, korlátozott férőhely és takarmányozási, állategészségügyi ellátás (Hosey 2005).

 A fogságban élő állatok számos környezeti kihívással szembesülnek. Potenciális stresszfaktornak számít a mesterséges megvilágítás, a zajos vagy averzív hanghatás, az izgató szag, a kényelmetlen hőmérséklet vagy felület, ezek mind hátrányosan befolyásolhatják az állatok közérzetét. Ide tartozik még a nem megfelelő kifutó okozta stressz, mint például a korlátozott mozgástér, az elrejtőzés lehetőségének nem megfelelő volta vagy akár teljes hiánya, a kényszerű közelség az emberhez, a redukált táplálkozási lehetőségek, a természetellenes szociális csoportok, valamint további korlátozások egyes viselkedésformák gyakorlásában (Morgan & Tromborg 2007). A fokozottan védett mexikói farkasoknál azt találták, hogy azokon a napokon, amikor sok volt a látogató a farkasok kevesebbet pihentek és táplálkoztak, valamint magasabb volt a stresszre utaló kortizol szint az ürülékükben. A fentiek alapján fontos lenne a látogatóktól elzártan, nyugodtabb körülmények között tartani a szaporítási programba bevont egyedeket (http3).

A zárt térben tartott állatok már messze nem olyan ritmusban élnek, mint a vad társaik. Adott időpontban etetik őket, korlátozva van a táplálkozási idejük, a takarmány változatossága, továbbá az étkezési szokásaik is (pl. vadászat, gyűjtögetés). A gondozó beleavatkozik az életükbe, mozgatja vagy elválasztja az egyedet a többi állattól, meggyógyítja vagy elaltatja, azaz dönt a sorsáról (Animal Keepers' Forum). Az állatoknak sok idejük marad, hiszen nem kell hasonló dolgokkal törődniük, mint a vad rokonaiknak (vadászat, víz, menedék vagy társkeresés, terület védelme). Ez olyan problémákhoz vezethet, mint az unalom, a frusztráció, a sztereotip viselkedés, a stressz vagy különböző fizikai és pszichés betegségek (Wettlaufer & Smith 2010).

Irodalomjegyzék:

Animal Keepers' Forum, Vol. 29, No. 2, pp. 54-56. American Association of Zoo Keepers, Inc.

Azevedo, C.S. & Cipreste, C.F. & Young R. J. (2007): Environmental enrichment: A GAP analysis. Appl. Anim. Behav. Sci. 102: 329-343

Duncan, A. E. (1997): A veterinary assessment of the risks and benefits of environmental enrichment. DMV, Detroit Zoological Institute, Royal Oak, 7 p.

Hosey, G. R. (2005): How Does the Zoo Environment Affect the Behaviour of Captive Primates? Appl. Anim. Behav. Sci. 90:107-129

Morgan, K. N. & Tromborg, C. T. (2007): Sources of stress in captivity. Appl. Anim. Behav. Sci. 102:262-302

Wettlaufer, D. & Smith, L. (2010): Enrichment Suggestions for Captive-born, Hand-reared Jackals Held in Captivity. Cheetah Outreach, Cape Town, 17 p.

http2 https://www.aza.org/ Enrichment 2016.02.28.

http3 http://kutyakutatas.blogspot.hu/2012/04/latogatok-kimutathatoan-stresszelik-az.html EBológia - Az állatkerti farkasok nem örülnek a látogatóknak 2016.03.01.

Sztereotípiáknak nevezzük azokat a rendellenesen ismétlődő, viszonylag változatlan mozgássorokat, melyeknek nincs egyértelmű célja vagy funkciója.

Fogságban tartott állatkerti, laboratóriumi, gazdasági haszon- vagy háziállatoknál jelentkezhetnek, vadon élő állatok között soha nem figyeltek meg ilyen viselkedést. A sztereotípiák természetüket tekintve igen sokfélék lehetnek. Megjelenésük formáját, idejét, faji és egyedi jellegzetességeken túl a kiváltó helyzet is befolyásolja, előidézheti például a természetellenes tartási körülmény, egy rosszul berögzült szokás, vagy egy idegrendszeri hiba (pl. japán táncoló egér) (Mason 1991).

Még nem teljesen egyértelmű, hogy a viselkedés végzése a cél, vagy ez egy funkció. Ezek a viselkedések valószínűleg önmegerősítő folyamatok, vagy más módon szolgáltatnak pozitív visszajelzést, valamint csökkentik a szorongást és frusztrációt (http1). A rendellenesen ismétlődő magatartásokat gyakran használják jóléti mutatóként (Mason 1991), hiszen amikor az állatok korlátozva vannak a fajspecifikus viselkedéselemek gyakorlásában, sok esetben mutatnak viselkedési zavarokat, krónikus stresszt vagy más patológiás állapotot (Baumans 2005).

Következzen néhány példa az állatoknál előforduló abnormális viselkedésre.
• A patásoknál jellemzőek az orális sztereotípiák, mint a karórágás, levegőnyelés, fal nyalás, nyelv játék, valamint fejbólintás.

orális sztereotipia

nyak csavarás

• A ragadozók általában mozgásszervi sztereotípiákat végeznek, például sztereotip járkálás, körözés, ringatózás, imbolygás.

sztereotip járkálás és körözés

hajlongás, fonás

• A rágcsálóknál igen sokféle abnormális viselkedés előfordul, ilyen a szőr vagy kerítésrágás, ásás, ugrálás.

ugrálás

• A főemlősök is változatos sztereotípiákat gyakorolnak: sztereotip járkálás, öklendezés, önsebzés (http1).

túlzott ápolás, önsebzés, hányás

• A háziállatoknál (főleg kutya, macska, papagáj) ugyancsak előfordulhatnak olyan abnormális viselkedések, mint a légy vadászat, ugrálás, mancsnyalás/rágás, farok kergetés, geophagia, sima felület nyalogatása, társ/önkopasztás és önsebzés.

körözés

nyalogatás

önsebzés

önsebzés, farok és árnyék kergetés

inbolygás

A felsorolt viselkedések látszólag nagyon hasonlóak, de a hátterükben különböző okok állhatnak és hosszan fennálló stressz jelzői lehetnek (Handelman 2008, http1). A stresszről fontos tudni, hogy nem mindig negatív hatású és lényeges létfenntartási szereppel bír, azonban ez csak az akut helyzetekre igaz (Handelman 2008).

Sztereotíp és abnormális viselkedések állatkerti állatoknál: https://www.youtube.com/playlist?list=PLpGBYbZ51fBpZz4jmvM8d-rBap0VaUc0W

OCD (Obszesszív-kompulzív megbetegedés): https://www.youtube.com/playlist?list=PLpGBYbZ51fBqYy4Wt1gHhBxkdu8XxROHq

A sztereotípiák megjelenésének csökkentésére egy jól bevált módszer lehet az állat környezetének ingergazdagabbá tétele, más szóval a környezetgazdagítás.

A nem megfelelő (ingerszegény) környezet, a tartós elhanyagolás (pl. korai traumák) olyan neurológiai változásokat okozhat, amiket a későbbi környezetgazdagítás sem tud minden esetben megszűntetni. Éppen ezért egy sztereotípiákat végző állat nem feltétlenül az épp aktuális tartási körülményei miatt viselkedik abnormálisan, hanem a múltbeli elhanyagolás eredményeképp.

Irodalomjegyzék:

Baumans, V. (2005): Environmental Enrichment for Laboratory Rodents and Rabbits: Requirements of Rodents, Rabbits, and Research. D.V.M. Utrecht University, Netherlands, 9 p.

Handelman, B. (2008): Canine Behavior. A Photo Illustrated Handbook. Woof and Word Press, Norwich, 346 p.

Mason, G. (1991): Stereotypies: a critical review. Animal Behaviour 41:1015-1037

http1: http://www.aps.uoguelph.ca/~gmason/StereotypicAnimalBehaviour/library.shtml  - Stereotypic Animal Behaviour 2016.02.22.

Arra kérlek, hogy használd egy kicsit a képzeleted. Tegyük fel, hogy te egy egyszobás házban élsz. A padló beton, a falak csupaszok és nincsenek ablakok. Nem hagyhatod el ezt a szobát semmilyen körülmények között. Itt alszol, eszel, és itt töltöd az egész életedet. Mit csinálsz egész nap? Hogy érzed magad? Mit gondolsz, ez milyen hatással van az egészségedre? Elég unalmasan hangzik, nem?

Ilyenek voltak az első állatkertek, amiket több mint 40 vagy 50 évvel ezelőtt terveztek. Az állatok a csupasz beton ketrecekben éltek. Az elmúlt néhány évtizedben azonban sok minden megváltozott. Sokkal több tudásunk van az állatokról, tiszteletben tartjuk őket és mélyebben megértjük, hogy mire van szükségük a jó minőségű élethez. Ezzel elismerjük, hogy az állatok érző lények, akiknek saját igényeik, akaratuk van, szerethetnek, és nem kedvelhetnek dolgokat. (A kutatások még ma is zajlanak, amelyekben igyekeznek feltárni az állatok széles körű érzelmeit.)

Ez az új gondolkodásmód adta az ötletet az állatgondozóknak, hogy elkezdjék javítani az állataik életminőségét. Először megszüntették a ketreceket, és olyan kifutókat terveztek, amelyek a lehető legjobban hasonlítanak a természetes élőhelyekre. Mindemellett javult az élelmiszer ellátás és az állategészségügy is, ami nélkülözhetetlenek az általános jóléthez.

Most ugorjunk vissza a jelenbe. Az állatok megfelelő kifutókban élnek, kiváló minőségű ételeket kapnak és az állategészségügy is ideális, azaz valóban törődnek a jólétükkel. Az egyszobás ház tehát fel lett frissítve: több szoba található benne, vannak ablakai, a földön szőnyeg, a színes falakon pedig képek. Hurrá, az életminőségünk jelentősen javult, de valami még hiányzik. Mit csináljunk egész nap? Mi akadályoz meg minket, hogy egész nap csak unatkozzunk és járkáljunk a házban, vagy hogy önpusztító viselkedést végezzünk? Van valami, ami arra ösztönöz minket, hogy bizonyos viselkedéseket kezdeményezzünk?

Ekkor jön a környezetgazdagítás.